A fölhatalmazási vitában Széll Kálmán miniszterelnök április 27-iki nagy beszédére Polónyi Géza a másnapi ülésben személyes czimén szólt hozzá; Széll miniszterelnök azonnal válaszolt Polónyinak s aztán tovább folyt a fölhatalmazási javaslat fölött a vita. Krasznay Ferencz a függetlenségi pártból a bizalmatlanság okait fejtegette. Csávolszky Lajos az obstrukczió jogosultságát kivánta bizonygatni; Bizony Ákos azzal érvelt a fölhatalmazás ellen, hogy ha most meg adnák is, a katonai javaslatokat négy hónap alatt sem szavaznák meg s akkor ujra fölhatalmazás, majd ujra katonai vita következnék.

Április 29-én Darányi földmivelési miniszter beszéde adott nagyobb érdeket a folyó vitának, a mint felsorolta azokat a gazdasági károkat, melyeket az obstrukczió okoz a kormány által kitűzött föladatok, közmunkák megakadályozásával. A beszéd egyes részeit az ellenzék is helyesléssel kisérte, de az akadályozást a sűrű közbeszólások a kormánynak tulajdonították. A miniszter kijelentette, hogy a kormány nem hátrál meg, mig a korona és többség bizalmát birja.

Az április 30-iki ülés az utolsó volt az exlex bekövetkezése előtt s nagyobb nyugtalanság közt folyt le. Eötvös Károly tartott az ülésben nagyobb beszédet, a kit jeles s humorral és elmésséggel élénkített előadásáért mindig figyelemmel hallgatnak. Beszédét alább ismertetjük. Eötvösnek azt a vádját, mintha láthatatlan bécsi kéz nyomása alatt nem merne a kormány kifejezést adni meggyőződésének és a függetlenségi párt követelései érvényesítésének, Darányi miniszter rövid felszólalásában azonnal sietett visszautasítani.

Az ülés végén Kossuth Ferencz szólalt föl s arra hívta föl a kormányt, hogy most, az utolsó órában háritsa el a veszedelmet. Széll miniszterelnök válaszolt nyugodtan és erélyesen hirdette álláspontjának igazságát.