A zöld hegyek közt, a kék tavak partján
Holdvilágos szép nyári est vala.
Estebédelt a szálló társasága
Roskadt mindentől, a mi jó és drága
A "Splendid Hotel" fehér asztala.

Az asztal-végre, magába vonúltan,
Egy nászutazó pár telepedett.
Daliás fiatal huszártiszt a férfi,
Hölgyét mellette szánalom volt nézni,
(Katonáéknál gyakori eset!)

A pompás ebéd egyiknek sem izlett,
A nő csak nézte csendesen urát.
Az meg a távol völgy felé merengett,
Víg dal verte föl ott az esti csendet:
A vadász-fiú jött a bűrűn át.

A parton várta a halászék lánya
Dallal és csókkal piros ajakán.
"Tölts édes"- súgta a nő. Ura töltött.
S bikavér-bora bizony végigömlött
A "Splendid Hotel" fehér asztalán...

Lampérth Géza