Költőnek írónak méltóbb emlékjelet nem állíthat nemzete, mint munkáinak mennél teljesebb s mennél nagyobb gonddal készült kiadását. Ezt az emlékjelet a nemzet csak most állította fel báró Eötvös Józsefnek, a mult század egyik legmélyebb és legnemesebb magyar szellemének.

Most jelent meg a nagy író műveinek első kritikai teljes kiadása húsz vaskos kötetben s e kiadás mellesleg oly czélra szolgál, a mely neki élete folytán a legszorosabban szívéhez volt nőve: a magyar népnevelés felvirágzására, a magyar néptanítók helyzetének javítására.

A kiadás tiszta jövedelme tudvalevőleg – báró Eötvös Loránd nagylelkűségéből – a Tanítók Háza vagyonát szaporítja. Íme, Eötvös, kinél többet államférfiaink közül senki sem tett a magyar népnevelésért, még halála után is folytatja ez áldásos hatását, s a szellemi tőke, a melyet nemzetére hagyott, a tanítóság anyagi gyarapodásra hajt kamatokat.

Talán egy írónk sincs, kinek működésében jellemesebben érvényesülne irodalmunk ez uralkodó vonása, mint Eötvösében. Benne teljesen össze van szövődve a költő az államférfiúval, az államférfiú a költővel; mind a kettő előtt egy eszmény lebeg: a politikailag megszilárdított, erős, egészséges mívelődésre emelkedett magyar nemzet.

Költői műveinek nagyobb része egy-egy politikai czél érdekében izgat, államférfiúi iratait felfogásának eszményisége, a bennük nyilvánvaló emberszeretet tölti el költészettel. Ez magyarázza meg a költészetről vallott felfogását, mely oly sok bírálat és gáncs tárgya volt: hogy a költészet nem önczél, nem puszta játéka az emberiségnek, hanem eszköz, nemes, az emberiség javát előmozdító czélok szolgálatára.

E felfogás hozta magával, hogy Eötvös költői művei majdnem mind irányművek, regényei ép úgy, mint költeményeinek java része. Még azokban is, melyeket közönségesen nem szoktak olyanokúl tekinteni, észlelni lehet az irányzatosságot.

Így első regénye a Karthauzi, az első európai színvonalon álló társadalmi regény irodalmunkban. nagy erkölcsi tételt hangoztat-e, midőn hőse minden szenvedésének forrásáúl az ösztönzés, az igazi szeretet hiányát tűzi ki?

Cselekvénye elejétől végig ez eszme irányában halad s ezt mondja ki a hatalmas szárnyalású befejezés. S ez eszme magaslatáról vet regényében Eötvös bíráló tekintet kora társadalmára, annak törekvéseire, vágyaira, eszményeire, szenvedéseire.