A nőkről
A régi jó világban az volt a nő hivatása, hogy gyermekeket neveljen, vezesse a háztartást hűséges támasza legyen férjének az élet bajaiban. S e nemes hivatásnak derekasan meg is feleltek kivált a magyar nők, kik mindenha hires házi asszonyok és családanyák voltak.
Hála Istennek, ma sem panaszkodhatunk e tekinetben, de hogy a nők életében már nagy változás állott be, nem tagadhatjuk. Nálunk ugyan még kevésbé érezhető ez, de a külföld nehány országában már ugyancsak szembeszökő a változás. Nagy mozgalom támadt, melyben egyenlő jogokat követelnek a nőknek a férfiakkal, a mi aztán sok tekintetben már tulzásig jutott.
Kenyeret és jogot a nőknek!e szavakat irták zászlaikra a mozgalom vezetői. A kenyérért folytatott küzdelem jogosságát lehetetlen kétségbevonni, mert tagadhatatlan szomoru tény, hogy a házasságok száma egyre kevesbedik. Angliában minden 100 nő közül 43 férjezetlen. Németországban pedig minden száz nő közül 43 maradt pártában. A megélhetés egyre nehezebb lesz s a férfi önmagát is alig képes eltartani, nemhogy családalapításra gondolhatna.
A társadalom kénytelen volt engedni a kenyeret követelő nők ostromának s lassanként megnyitotta előttük a kenyérkereső pályák egész sorát. Legelöl járt ebben az európai államok közül Francziaország, hol a kenyérkereső nők száma már négy és fél millió. Nemcsak a földmívelés, ipar és kereskedés terén talált munkát a nő, hanem elözönlötte a hivatalokat s megnyiltak előtte a tudományos pályák is. Úttörő volt ebben egyrészt a szabad Amerika, másrészt különös ellentétül Oroszország. Amerikában az összes egyetemek nyitva állanak előttük s jelenleg az ottani diákkisasszonyok száma nem kevesebb, mint 65,000.
Minálunk alig pár éve nyiltak meg a nők előtt az egyetem kapui, de ott szerzett tudományuknak egyelőre csak az orvosi, gyógyszerészi és tanári pályán vehetik hasznát. Mig például Francziaországban s Amerikában női ügyvédek is vannak már, sőt az utóbbi helyen birók és papok is kerülnek a nők közül.
A nőkérdésről érdekes tanulmányt irt legközelebb Ráth István, melyet a budapesti ŤUrániať szinházban adtak elő. Az ŤUrániať nagyon különbözik a többi szinházaktól. Voltakép felolvasásban ismertetnek itt bizonyos dolgokat, hozzá azonban nagy képeket is mutatnak be, a melyeket a szinház függönyére vetitenek villanyos fény segitségével, sőt vannak e képek közt olyanok is a melyek mozgó alakokat mutatnak be.
Igy a női életből is igen sok és sikerült képet mutattak be, elkezdve a gyermekkortól, az élet minden szakaszán keresztül, a nő életét a falun, a nagy városokban, munkálkodó, vagy maguk ékesítésén fáradozó hölgyeket valamint olyanokat is, a kik a tudományos pályán működnek..
A képek közül mi is ismertetünk egypárt olvasóinkkal: egy kis leánykát, a ki boldogan üldögél kedves csacsija mellett, sejtelme sem levén ama nagy küzdelelmről, a melyben később tán még neki is rész jut.
Másik képünk azt ábrázolja, a mint egyik budapesti kórházban a fehér zubbonyokba öltözött orvosok műtétet végeznek egy betegen s oda állitottak néhány női orvosnövendéket is.
A harmadik képünk egy franczia ügyvédhölgyet tüntet fel, a ki szintugy jártas a legkacskaringósabb törvényparagrafusokban is mint akármelyik férfi kollégája s bizonyosra vehetjük, hogy a beszéddel se fukarkodik, ha védelemre kerül a sor a biróság előtt…
A világ kerekét meg nem állíthatjuk bizony, forog az, a hogy a kor szelleme mozgatja, de azért csak azt kell mondanunk, hogy ámbár hiszen a nőnek is joga van a kenyér kereséséhez, de legszebb, legnemesebb hivatása mégis mindig csak az marad, hogy legyen jó, gondos családanya és segitő társa férjének az élet viharaiban.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!