Dtum
Login with Facebookk
1904 | Január

A nőkről

A régi jó világban az volt a nő hivatása, hogy gyermekeket neveljen, vezesse a háztartást hűséges támasza legyen férjének az élet bajaiban. S e nemes hivatásnak derekasan meg is feleltek kivált a magyar nők, kik mindenha hires házi asszonyok és családanyák voltak.

Hála Istennek, ma sem panaszkodhatunk e tekinetben, de hogy a nők életében már nagy változás állott be, nem tagadhatjuk. Nálunk ugyan még kevésbé érezhető ez, de a külföld nehány országában már ugyancsak szembeszökő a változás. Nagy mozgalom támadt, melyben egyenlő jogokat követelnek a nőknek a férfiakkal, a mi aztán sok tekintetben már tulzásig jutott.

Kenyeret és jogot a nőknek!e szavakat irták zászlaikra a mozgalom vezetői. A kenyérért folytatott küzdelem jogosságát lehetetlen kétségbevonni, mert tagadhatatlan szomoru tény, hogy a házasságok száma egyre kevesbedik. Angliában minden 100 nő közül 43 férjezetlen. Németországban pedig minden száz nő közül 43 maradt pártában. A megélhetés egyre nehezebb lesz s a férfi önmagát is alig képes eltartani, nemhogy családalapításra gondolhatna.

A társadalom kénytelen volt engedni a kenyeret követelő nők ostromának s lassanként megnyitotta előttük a kenyérkereső pályák egész sorát. Legelöl járt ebben az európai államok közül Francziaország, hol a kenyérkereső nők száma már négy és fél millió. Nemcsak a földmívelés, ipar és kereskedés terén talált munkát a nő, hanem elözönlötte a hivatalokat s megnyiltak előtte a tudományos pályák is. Úttörő volt ebben egyrészt a szabad Amerika, másrészt különös ellentétül Oroszország. Amerikában az összes egyetemek nyitva állanak előttük s jelenleg az ottani diákkisasszonyok száma nem kevesebb, mint 65,000.

Minálunk alig pár éve nyiltak meg a nők előtt az egyetem kapui, de ott szerzett tudományuknak egyelőre csak az orvosi, gyógyszerészi és tanári pályán vehetik hasznát. Mig például Francziaországban s Amerikában női ügyvédek is vannak már, sőt az utóbbi helyen birók és papok is kerülnek a nők közül.



A nőkérdésről érdekes tanulmányt irt legközelebb Ráth István, melyet a budapesti ŤUrániať szinházban adtak elő. Az ŤUrániať nagyon különbözik a többi szinházaktól. Voltakép felolvasásban ismertetnek itt bizonyos dolgokat, hozzá azonban nagy képeket is mutatnak be, a melyeket a szinház függönyére vetitenek villanyos fény segitségével, sőt vannak e képek közt olyanok is a melyek mozgó alakokat mutatnak be.

Igy a női életből is igen sok és sikerült képet mutattak be, elkezdve a gyermekkortól, az élet minden szakaszán keresztül, a nő életét a falun, a nagy városokban, munkálkodó, vagy maguk ékesítésén fáradozó hölgyeket valamint olyanokat is, a kik a tudományos pályán működnek..

A képek közül mi is ismertetünk egypárt olvasóinkkal: egy kis leánykát, a ki boldogan üldögél kedves csacsija mellett, sejtelme sem levén ama nagy küzdelelmről, a melyben később tán még neki is rész jut.

Másik képünk azt ábrázolja, a mint egyik budapesti kórházban a fehér zubbonyokba öltözött orvosok műtétet végeznek egy betegen s oda állitottak néhány női orvosnövendéket is.

A harmadik képünk egy franczia ügyvédhölgyet tüntet fel, a ki szintugy jártas a legkacskaringósabb törvényparagrafusokban is mint akármelyik férfi kollégája s bizonyosra vehetjük, hogy a beszéddel se fukarkodik, ha védelemre kerül a sor a biróság előtt…

A világ kerekét meg nem állíthatjuk bizony, forog az, a hogy a kor szelleme mozgatja, de azért csak azt kell mondanunk, hogy ámbár hiszen a nőnek is joga van a kenyér kereséséhez, de legszebb, legnemesebb hivatása mégis mindig csak az marad, hogy legyen jó, gondos családanya és segitő társa férjének az élet viharaiban.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Feminizmus
Kántor Judit

A feminizmus – vagyis a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom – az a polgári törekvés, ami az újkori mozgalmak közül talán a legnagyobb vihart kavarta. Nem csak arról volt itt szó, hogy a gazdaságban, tudományban és a kultúrában kívántak „egyenlő jogokat” a nők, hanem egyúttal arról, hogy a politikában is részt kívántak venni.


Ezzel minden korábbi társadalmi tradíció megrendült és nemcsak a férfiak, hanem a nők szerepe, helye és feladatai is gyökeresen megváltoztak. Noha - a hagyományon kívül – már semmi nem indokolta a régi status quo-t, valójában egyik nem sem készült fel a változásokra.


A mozgalom híres mondata 1791-ben hangzott el Olympe de Gouge szájából: „Nő, ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel a jogaidat!”. Eredetileg Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára adott válasznak szánta A Nők Jogainak Nyilatkozatát, amelyből a szerző szerint „kifelejtették” a nőket.


A nyilatkozat lényege, hogy a nő szabadnak születik és ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat, a nőknek a törvény előtt a férfiakkal egyenlőnek kell lenniük, ugyanúgy részt kell venniük a törvénykezésben, ugyanolyan tisztségeket és hivatalokat kell betölteniük, mint a férfiaknak, és ezek elérésének kizárólag a tehetség és az érdem lehet a feltétele.


Ezzel nem is lett volna talán semmi baj, de egy lélekzettel támadta a házasság intézményét is – bár nem ez volt az oka annak, hogy Olympe de Gouge-t 1793-ban lefejezték a jakobinusok.



Ezzel szinte egyidőben megjelent Angliában A Nők Jogainak Követelése Mary Wollstonecraft tollából. Úgy vélte, a férfiak és nők képességei között nincs lényegi különbség, és „ha a férfiakat ugyanolyan kalitkákban tartanák, mint a nőket, akkor bennük is hasonló személyiségjegyek fejlődnének ki”, ezért elsősorban a férfiakéval azonos képzést és házon kívüli fizetett munkalehetőségeket követelt a nőknek. A házasságot „törvényes prostitúciónak” tartotta, melyben a nők rabszolgaszerepre vannak kárhoztatva.


Súlyos kijelentések ezek akkor, amikor a kor egyik legnagyobb férfi gondolkodója, Rousseau „erkölcsileg és intellektuálisan teljesen eltérő lényeknek” tartotta a nőket!


A 19. század első harmadától a feminizmus egyre szorosabban összekapcsolódott a polgári mozgalmakkal, az 1840-es évektől pedig megjelentek a szüfrazsettek, a nőknek választójogot és törvény előtti egyenlőséget követelve. Máig emlékezetes az Emmaline Pankhurst szervezte angliai tüntetés, ahol félmillió embert sikerült mozgósítania.

A 19. század második felétől a feminizmus egyik irányzata a szocialista eszmékkel is összekapcsolódott, melynek emblematikus alakja Clara Zetkin lett.


Magyarországot sem hagyta érintetlenül a feminizmus. 1903-ban például a magyar szocialista nőmozgalom vezére, Gárdos Mariska követelt egyenlő bért és emberségesebb bánásmódot az Árpád úti Központi Kávéházban; 1904-től pedig a Huszadik Század című folyóirat ad teret a nők választójogi vitájának.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Idill a kastély parkjában Orvos kisasszonyok egy műtétnél Budapesten Franczia ügyvédhölgy
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98