Aristoteles után „halo” jelenségeknek nevezik azon gyönyörű meteorologiai tüneményeket, melyeket holdudvar, holdgyűrű, napudvar, napgyűrű néven ismerünk. Ezek különösen a mérsékelt égövi és a hidegebb éjszaki tájakon tünnek fel gyakrabban. Hajdanában, mikor még az időjóslással ugyszólván mindenki foglalkozott, a befőttes üvegekbe zárt békák nyugtalankodásán kívül még e jelenségek feltünését is a várva várt eső biztos előhírnökeül tekintették. E vélekedés alaptalan voltát azonban a tudomány már kérségtelenűl kimutatta.

A „halo” jelenségek a szivárvány szineiben fénylő színes gyűrűk, melyek középpontjában a nap, a hold, vagy néha valamelyik fényesbb csillag áll. Az udvarok és gyűrűk, úgy alakjokra, mint keletkezésökre nézve lényegesen különböznek egymástól, mert míg amazok, mindig változó átmérőjű s kékes-fehér, vöröses szegélylyel biró képződmények, addig a mindennapi életben szintén udvarnak nevezett gyűrűk meghatározott 23ş 45’ vagy 90ş átmérővel birnak, melyben a szivárvány szinei közül a vörös van belül, holott az udvaroknál az kívül található.

Az udvarok a fénynek a levegő igen apró vízcseppjeiben való elhajlása folytán keletkeznek, ezzel szemben a gyűrűk fénytörés következményei, melyet a fény a nagy magasságokban tartózkodó jégtű-felhők (cirrusok) kicsiny kristályain, mint prizmákon szenved.

Miként a meteorologiai jelenségeknél általában, úgy a halo tüneményeknél is, bizonyos periodikus ismétlődés tapasztalható. A nap gyűrűk röviddel délelőtt s különösen tavaszutókor a leggyakoribbak, holott a holdgyűrűk leginkább a téli időszakban lépnek fel.

A gyűrűkkel egyidejűleg u.n. melléknap körök és függélyes fényoszlopok észlelhetők, melyek minden valószinűség szerint a nap képénak a vertikálisan álló jégprizmákon való folytonos tükrözése folytán keletkeznek. E napgyűrűk nem teljesek, mert annak rendszerint csak egyes részei láthatóak, a melléknapok azonban néha oly ragyogó fényességűek, hogy alig lehet beléjök nézni.

Ilyen melléknapot tüntet felmellékelt rajzunk, mely egy Ó-Gyallán f-é- április hó 16-án d.u. 4 órakor látható volt halo jelenséget ábrázol. Az ég szine azon a tájon, hol a gyűrű látszott, egészen szürkés volt a meglehetősen egyenletesen elosztott cirrus felhőktől, melyeken csak gyengén szűrődött át a nap fénye.