Sokfajta almaféreg van.

Van köztük egy, a legveszedelmesebb és a legismertebb, melyről bővebben fogunk beszélni. Ez a Carpocarpsa pomonella (Linné), a tulajdonképpeni almaféreg. Megtámadja a körtét, szilvát, mandulát, sőt diót is. De legszivesebben az almafát lepi el, akárhol találja és azon óriási károkat okoz, a mi például az Egyesült-Államokban néha az évi termés negyedére rúg. A károk sorában a körte következik, ennek a pusztulása 20 százalék.

Ismerték a legrégibb ó-korban, ma el van terjedve csaknem az egész földön.
Könnyű megállapítani geographiai elterjedésének képét. Nem ismerjük pontosan ősi lakóhelyét, a honnan kiindult, de feltehető, hogy ez Dél-Európa, az almafa hazája volt.

A féreg hűen követte az almafát.
Ma mindenütt van almaféreg, a hol alma van. El van terjedve egész Európában, fel Szibériáig.

Tudjuk, hogy az elvirágzás pillanatában, a mikor a gyümölcs köt, kezd az almaféreg nősténye is tojni.

Azóta pedig, figyelemmel kisérve a dolgot kiderült, hogy a tojások a kérgen, a szárakon, a leveleken vannak, szóval mindenütt, csak nem a gyümölcs kelyhében.

A tojásból kijövet, a lárva a gyümölcs felé tart, hogy abba behatoljon.
A permetezésnek tehát ki kell terjedni a fatörzsre, ágakra, levelekre és a gyümölcsre, mert a tojások a fa minden részén vannak. Ebből azután következik, hogy a fiatal férgek, a mint a levél sejtszövetjét eszik, vagy a gyümölcsöt pusztítják, megmérgeződnek.

A kénsav és a gáliczok a legajánlatosabb rovarölő szerek.
Az elvirágzás után tüstént alkalmazzuk, 8-10 napos időközökben, mielőtt a kehely karélyai bezárultak. Amerikában már külön erre a czélra való készüléket is csináltak. Négykerekű szekérféle alkotmányon áll a mérget tartalmazó edény; négy rúd korláttal ellátott emelvényt tart: a tartályból jövő csövek ide vannak emelve. Ezen az emelvényen áll az egyik ember és öntözi a fákat; a másik alulról szivattyúzza a folyadékot a tartóból a csövekbe. Az emelvényen álló ember a legmagasabb fák szintjén áll; és mivel a levelekre rakott tojások a felső lapon feküsznek, nagyobb valószínűséggel éri el őket, mintha alulról öntözne.

Így kezelik a fákat, míg a lárva fiatal.
Mikor ez elérte teljes fejlettségét és begubózni készül, akkor a lehullott almák összeszedéséhez, szövet és kátránygyűrűk alkalmazásához folyamodnak. Ezek azoknak a hernyóknak valók, a melyek le nem hullott gyümölcsből mászva ki, a fa kérgén másznak le a földre, hogy ott begubózzanak. A kátránygyűrűben megakadnak és megdöglenek. A szövet-kötelékek és a kéreg közti térben tömegesen gubóznak, ezeket aztán leszedik és a gubókat elpusztítják.

Itt csak a legfontosabb módszereket írtuk le, abban a reményben, hogy ebben a mindig actualis kérdésben hasznosat mondhattunk gazdáinknak.

Z.B.