Dtum
Login with Facebookk
1904 | Szeptember

Háborúk és betegségek

A harcztéren levő katonára állandóan ott leselkedik a halál, mely nemcsak az ellenség fegyverei által érheti el, hanem a nagy hadseregekben oly gyakran kiütő s gyorsan terjedő járványos betegségek által is. S ez utóbbi talán még borzalmasabb, mert a fegyver által elesett katona miatti gyászt enyhítheti annak tudata, hogy dicsően, katona-halállal halt meg, míg ha a járvány ragadja el, még ez a vigasztalás sincs meg.

Az utóbbi európai háborúkban legtöbb áldozatot a tifusz szedett. A krimi háborúban irtóztató pusztítást vitt végbe a szövetséges hadakban; a franczia hadseregből nem kevesebb, mint 33,000 ember esett tifuszba s ezek közül több mint 17 ezer meg is halt. E szám óriási voltát legjobban akkor látjuk, ha tekintetbe veszszük, hogy az ellenség fegyverétől mindössze 20 ezer ember esett el.

A porosz-franczia háborúban 1870/71-ben a német hadsereget roppantul megtizedelte a hastifusz, mely különösen Metz és Páris ostromakor szedett tömérdek áldozatot. A tifuszesetek száma a német hadseregben 73,396 volt, kik közül 8789 halt meg. A fanczia hadseregben is hasonlóan nagy volt a tifusz-betegek száma. Az 1877/78-iki orosz-török háborúban az orosz hadsereg 199,537 embere betegedett meg tifuszos lázban se betegeknek csak nem negyedrésze, 43,985 ember meghalt.

Fegyver által e háborúban az oroszok jóval kevesebbet, 34,742 embert vesztettek el. Nem csoda, ha a betegségeknek ez a rettentő elharapózása oly demoralizáló hatást tett s annyira megrendítette a katonai fegyelmet, hogy a legderekabb hadtestek egyikét haza kellett küldeni, mint hadviselésre alkalmatlant.

A tifusz mellet a háborúk járványai közt a legnagyobb szerepet játssza a vérhas (dysenteria), a mely újabb időben Európában ritkán fordult elő s úgyszólván csakis háborús eseményekkel kapcsolatban. A forró éghajlat alatt azonban még ma is rettegett ellenség. A krimi háborúban a vérhas egyidejűleg ütött ki a tifuszszal; angol csapatokban 7882 ember kapta meg; ezek közül meghalt 2143.

A porosz-franczia háborúban a német hadsereg 38,652 embere esett vérhasba s 2380-an haltak bele. A gyarmati háborúkban úgyszólván rendes kisérője a vérhas a hadseregüknek. A francziáknak Tonkinban 1884-ben 7600 ember közül 394 várhas-betegük volt s 60 halottjuk, míg az ellenség fegyvere által csak 82 emberük esett el. A mint látható, a vérhas-betegek közül nem halnak meg oly sokan, mint a tifuszban; fő veszedelme abban van, hogy rendívül sok embert tesz harczképtelenné.

E két betegség a nagy hadseregek legnagyobb ellensége. A forró égövi vidékeken folyt háborúkban ép oly nagy veszedelem a malária is, a mely különben időnként Európa egyes maláriás vidékein is sok pusztítást tett. Így az 1859-iki osztrák-franczia háború folyamán az osztrák hadseregnek 12,990 embere betegedett meg maláriában. Még nagyobb ennél a malária-esetek száma a gyarmati hadjáratokban.

Az amerikai hadsereg 167,000 emberéből az 1898-iki kubai hadjárat alatt 38,833 kapta meg a maláriát, de ezek közül csak 97 halt meg. E betegség is főleg azért veszedelmes a hadseregekre, mert roppantul gyöngíti a hadi létszámot.


A szó szoros értelmében háborús betegség a skorbut, a melyet a hiányos táplálkozás szokott előidézni. A mult század elején a skorbutot már-már kihalt betegségnek tekintették, de a krimi háború keservesen ráczáfolt erre a véleményre. A porosz-franczia háborúban nem volt gyakori a skorbut, ellenben az orosz dunai hadseregben 1878-ban 6434, a kaukázusi hadseregben 6750 skorbut-eset fordult elő. A csapatok élelmezésének tökéletesedése remélhetőleg mind ritkábbá fogja tenni e betegség eseteit.

A himlő, hála az oltás mind nagyobb elterjedésének, mindinkább ritkul. Hogy az oltásnak mekkora a haszna, legjobban a porosz-franczia háború mutatta meg. Francziaországban a himlő akkor nagyon el volt terjedve, az oltásra kevés gondot fordítottak s ennek az lett a következménye, hogy a hadseregben ritóztató pusztítást okozott a himlő: a rendes csapatokból 25,000 ember kapta meg, a hadseregből s a polgári lakosságból együtt 90,000 míg a német katonák közül, akiknek legnagyobb része be volt oltva, csak 4835 ember betegedett meg himlőben s 278-an haltak bele.

A Németországba internált 372,918 franczia fogoly közül 14,178 betegedett és 1963 halt meg, s ebből nagy csapás zúdult a német népre, egy oly himlő-járvány alakjában, melynek az 1870-ik év folyamán csaknem 60 ezer ember lett áldozata. Ennek okát az orvosok főleg abban látják, hogy az újraoltás akkor még nem volt a németeknél szigoruan keresztülvive. Belgiumba is behurczolták a járványt s ott 21 ezer ember halt bele.

A kolera volt a mult század legrettegettebb betegsége s hogy mily szörnyű pusztítást tehet, azt láthatta a világ az 1866-iki porosz-osztrák háborúban. A háború kezdetekor Pomerániában és Brandenburgban voltak kisebb fészkei a kolerának s a porosz mozgósítással elhurczolták a betegséget előbb Szászországba és Thüringiába, innen pedig Csehországba. A csapatok gyors haladása miatt gyakran megesett, hogy a kolerás katonák kvártélyaiba rögtön utánuk másokat szállásoltak be s ez is hozzájárult a járvány terjesztéséhez.

Így esett, hogy a porosz hadsereg a csehországi harcztéren 4529 embert vesztett kolerában, míg a csatákban csak 3473-an estek el. A háború következményekép Csehországban 30,000 embert, Poroszországban pedig 120,000-et ragadott el a kolera. Mint Bismarck maga beszéli, e járványnak lehet nagy részben köszönni a béke gyors megkötését is. Bismarck ugyanis Nikolsburgban megtudván a kolera szörnyű terjedését, ez megerősítette abban az elhatározásában, hogy az osztrák békeföltételek elfogadását kabinet-kérdéssé tegye, mert attól félt, hogy ha átteszik a háború színhelyét Magyarországba, itt a porosz hadseregen felülkerekedik a kolera.

Mint ez adatoknál láthatni, a háborúk nyomában járó járványos betegségek nemcsak a harczban álló katonákat fenyegetik veszedelemmel, hanem a békés polgári lakosságot is és pusztításukat óriási mértékben fokozza az, hogy háború idején nem lehet az egészségügyi rendszabályokat kellő szigorusággal megtartani.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Háborúk és járványok
Kántor Judit

Az emberiség történetét végigkísérték a különféle járványok. Már az egyiptomi múmiák vizsgálatakor kimutattak tuberkulózisos elváltozásokat és az írott történelem tönn dokumentumában – így példul a Bibliában - is vannak utalások járványok pusztításaira.

Ha végiggondoljuk a járványok történetét, azt találjuk, hogy már a legkorábbi időktől szoroan összefonódott a háborúk történetével. Az összecsapásokat a legtöbb esetben járványok követték és egészen az első világháborúig jellemző volt, hogy a csatákban elesettek száma jóval alulmaradt a járványok áldozataihoz képest.

A háborúk és járványok összefüggésének első ismert leírása Hérodotodztól származik, aki arról számol be, hogy Görögországot Xerxes hadaitól valójában a „loimos”-nak nevezett betegség mentette meg, ami nagy számban szedte áldozatait a perzsa seregben. Thuküdidész a peloponnészoszi háború leírásában az Etiópiából kiinduló pestist írta le igen szemléletesen – végül Periklész is ennek lett az áldozata.

Valószínűleg Nagy Sándor hódításait is járvány szakította félbe, s vannak arra utaló adatok, hogy Néró korának Rómáját a barbárok körében dúló pestis mentette meg a limesen túli népek támadásától. Ez a járvány ugyan a Birodalomban is pusztított, de az ottani jobb körülmények miatt kevesebb áldozatot szedett, mint a környező népeknél.

A középkor történelme a járványok történeteként is megírható lenne. Kezdetét a híressé vált „justinianusi pestis” jelentette, ami a közben folyamatosan dúló háborúkkal, éhínséggel együtt jelentősen hozzájárult a bizánci hatalom megrendüléséhez.

A keresztes háborúk szinte mindegyike valamilyen járvány miatt ért véget: az első hadjáratban például 300 000 főről 20 000-re csökkent a hadsereg létszáma.



Az újkor is két nevezetes járvánnyal köszöntött ránk. Az egyik a lues (vérbaj) Európában való elterjedése, a másik a himlő behurcolása az Újvilágba.

A harmincéves háború járványairólmár egészen pontos leírások és adatok maradtak fenn. Ekkoriban már enyhítették ugyan a fertőzések hatását az orvostudomány felfedezései, de a védekezés valójában még nemvolt megoldott.

Az észak-amerikai függetlenségi háború során a himlő pusztítása befolyásolta több esetben a hadi slekmények kimenetelét. Ez volt az első eset, amikor a katonákat már védőoltással óvták a fertőzéstől, Washington elnök rendelete alapján. Igaz ugyan, hogy minden háromszázból egy katona az oltásnak lett az áldozata, de az orvostudomány már felvette a harcot.

A francia forradalomban is nagy szerepe volt a járványnak, mégpedig a dysentériának. A forradalom leverésére odavezényelt porosz - osztrák csapatokat jobban sújtotta, mint a felkelőket, így vissza kellett vonulniuk.

A napóleoni háborúk közül járványok szempontjából az oroszországi vált hírhedté; a hadjárat katonái mind átestek a tífuszon.

Az utolsó nagy háború, amelyben a járvány okozta halálozás jóval meghaladta a harctéren elesettek számát, az a krími háború volt (1853-56). A fennmaradt pontos feljegyzésekből kiderül, hogy az orvosi kezelésre szorulók 80%-a valamilyen fertőzésben szenvedett, s csak a maradék 20% volt a háborús sérült. Az egyre fejlettebb orvostudománynak és az ugyancsak tökéletesedő haditechnikának köszönhetően a halálozási arány ebben az időben mármagasabb volt a sebesültek, mint a betegek között.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Bismarck Csatakép a krími háborúból A brit flotta egy krími kikötőt bombáz
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98