Moszkvában április 18-ikán halálra ítélték Szergiusz nagyherczeg gyilkosát, Kalajev-et, ki a legnagyobb nyugalommal viselte magát a törvényszék előtt.

A tárgyalásra tizenkét tanú volt beidézve. A vádat a főügyész képviselte. Hivatalból jelen voltak Galitzin herczeg moszkvai főpolgármester és Gutovics gróf pétervári nemességi marsall.

Kalajev becsületszavukat vette a védőknek, hogy a fellebbezéssel vagy enyhítő okok érvényesítésével élni nem fognak. Hasonlóra igyekezett rábírni anyját és nővérét is. A gyilkos anyja végig jelen volt a tárgyaláson; nővérének ezt nem engedték meg.

A tárgyalás mindvégig zárt ajtók mellett folyt, az ítélet felolvasásakor azonban feltárták az ajtókat, bár közösséget ekkor nem bocsátottak a terembe. Kalajev nyugodtan hallgatta meg az ítéletet és végül kijelentette, hogy teljesen meg van elégedve, csak azt óhajtja, hogy nyilvánosan és világos nappal végezzék ki.

Anyja e szavaknál hangos zokogásra fakadt. *Se semmiségi ok, se kegyelem!* ezek voltak a tárgyaláson Kalajev utolsó szavai. Csak a sötétség beálltakor kezdett elszédíteni a bírósági palota előtt álló nagy tömeg.

Állítják, hogy Kalajevet nem fogják kivégezni, hanem kolostorba szállítják és ott zárják el. E czélra a sustali kolostort szemelték ki. Állítólag ez egyenesen Szergiusz özvegyének, Feodorovna Erzsébet nagyherczegnőnek kivánságára történt.