A minap történt madridi katasztrófáról, a hol a vízvezeték építésénél négyszázötven ember életét vesztette, a következő jellemző dolgot írják Madridból:
Az új vízművet 1892-ben kezdték építeni. Egy nagy befolyásu spanyol államférfi a város észak-nyugati, legelhagyottabb részén, a temető közvetlen szomszédságában egy magaslaton 30,000 pezetáért óriási telket vásárolt és kivitte, hogy az új vízműveket az ő telkén építsék, melyet a kormány meg is vett harmadfél millió pezetáért.

A terület a lehető legkedvezőtlenebb fekvésű volt.
Nemcsak a temetővel való szomszédsága miatt, hanem mert talaja laza és folyamatos földcsuszamlások fordultak elő, 1900-ban két ízben is volt földcsuszamlás és földbeomlás, a mi 600,000 pezetába került. Azóta több ízben megismétlődött ez. A katasztrófát a talajon kívül az okozta, hogy a pillérek és falépítmények, melyeken a betontető nyugodott, nagyon gyengék voltak, elcsusztak helyeikről s a betontetőn repedések jelentkeztek.

A madridi kőművesmesterek e miatt felszólaltak, intézkedéseket sürgettek.
De hasztalan, hisz a területvételnél nagyon sokan érdekelve voltak. Az építkezés folyt. Bent a tartályokban dolgoztak a munkások és a betontetőre hordták a földet, mert az volt a terv, hogy a vízművek felett kertet létesítenek. A nagy földtömeg terhe alatt azonban a gyenge pillérek összeomlottak, bedölt a betontető s maga alá temette az alatta dolgozó munkásokat. A munkásemberek százai életükkel fizették meg a vízművek létesítése körül elkövetett visszaéléseket.