Az ellenzék felirati javaslata

1905 | Április

A képviselőház április 13-iki ülésén terjesztette be a felirati bizottság részéről Batthyány Tivadar gróf a királyhoz intézendő felirati javaslatot. Ezt Apponyi Albert gróf irta, és kevés módosítással az összes ellenzéki pártok, a disszidensekkel együtt elfogadták. A felirati javaslat így hangzik: „A választásoknál a nemzet akarata olyan irányban nyilvánult, hogy Felségednek azon kormánya, mely a feloszlatást javaslatba hozta, az új országgyűlés megnyitását be sem várva lemondott.

Azóta több hónap telt el és az országnak még mindig nincs olyan kormánya, mely a képviselőház biztalmát birja. Az országgyűlés működése meg van bénitva. Országgyűlésileg megszavazott költségvetés hiján az állami kiadások és bevételek nem birnak törvényes alappal.
Nem szükséges Felséged előtt bőven kifejtenünk az ilyen helyzet tartósságának káros, sőt veszélyes hatását. Egyszerűen rámutatunk egyfelől a törvénytisztelet csökkenésére, az alkotmányos fogalmak szigorúságának meglazulására.

Rámutatunk arra a hátrányos állapotra is, a melybe Felséged mindkét államának védereje jut, ha Magyarország nem gondoskodhatik kellő időben a hadsereg kiegészítéséről.
De mindezeken felül az alkotmányos felfogás késztet arra, hogy legmélyebb hódolattal és teljes bizalommal forduljunk Felségedhez és kérjük olyan kormánynak mielőbb való kinevezését, mely a nemzeti akaratot kifejező képviselőháznak támogatására számíthat.
Felséged bölcsessége ezen alkotmányos uralkodói jogának miként való gyakorlására biztos támpontokat talál a választások eredményében.

Noha azok, a kik a parlamenti erőszak ellen együtt küzdöttek és együttvéve többséget nyertek, különféle politikai meggyőződéseket képviselnek, mégis annyi fontos és sürgősen megoldandó kérdésre nézve meg tudnak egymással egyezni, hogy hasznos és egyöntetű működésre képesek.
Mindnyájan akarják a parlamenti reformot és ennek keretében a választói jog kiterjesztését a választókerületeknek a nemzet érdekeihez mért megfelelő beosztásával, mindnyájan kivánják a kormányzat páratlan gyakorlása, a tisztviselők jogi helyzete, általában a jogrend és a közszabadság biztosítékainak öregbitését; mindnyájan kivánnak a nép széles rétegeinek érdekében foganatosítandó adóügyi, közgazdasági és szocziál-politikai reformokat.
A többséget nyert pártok megegyeznek azon törekvésben is, hogy a gazdasági önállóságot a külön vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel együtt előkészítés és kellő előfeltételek mellett tényleg életbeléptessék.

A pártok egyetértenek abban is, hogy a magyar hadseregnek, - a mely az egész hadsereg kiegészító részét képezi, - nemzeti jellege nyelvben és jelvényekben kidomboríttassék. E kivánsában megegyeznek azok is, a kik a végczél tekintetében a legmesszemenőbb álláspontot, az önálló magyar hadsereget vallják, mert programmjuk teljes megvalósításának nélkülözhetetlen előzményét látják a közös egyetértéssel már most keresztülvihető rendezésben és így ezeket elveik legcsekélyebb részének feladása, vagy felfüggesztése nélkül támogathatják, sőt támogatni kötelesek.

A kik pedig a szóban levő rendezést nem sürgették, azon meggyőződésre jutottak, hogy a reformok nélkül a jelenlegi sulyos válság az alkotmányosságnak teljesen megfelelő módon meg nem oldható, az országgyűlés zavartalan munkára nem számíthat s a hadsereg szükséges igényeit ki nem elégíthetők.
A parlamenti helyzet a válság gyors megoldását és az új felelős miniszterieum kiegyezését nem akadályozza.

Ezek alapján hazafiúi aggodalommal, de egyszersmind hódolatteljes bizalommal ismételve kérjük Felségedet: Kegyeskedjék alkotmányos fejedelmi jogainak gyakorlásával a mai visszás, az alkotmányosság követelményeivel meg nem egyező helyzetnek véget vetni és olyan felelős kormányt kinevezni, mely a képviselőház bizalmát birja, és a melynek munkaprogrammja biztositja számára a képviselőház támogatását. Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk Magyar-Horvát-Szlavonországoknak országgyűlésileg egybegyűlt képviselői.”