A vízvezeték már nagyon régi időkben ismeretes volt. A nagy egyiptomo fáraó, Ramzes, továbbá Semiramis és bölcs Salamon nagyszerű vízvezetékekkel látták el fővárosaikat, sőt a khinaiak úgy látszik még ezen uralkodókat is sok évszázaddal megelőzték e tekintetben.

Az ó-görög városoknak szintén voltak vízvezetékeik; a mit pedig a régi rómaiak ezen téren elértek, még mais bámulatra inditja a szakembereket.

A császárok idejében oly nagyszerü vizműveket készitettek, melyeknél különbeket a mai fejlett technika segélyével is alig lehetne előállitani. Harmincz hatalmas vezetéken át jutott a víz távoli hegyi forrásokból Rómába.

A vezető csatornák gelyenként több emeletnyi magasságuak voltak, cseréppel fedve, bejsejük pedig mészszel, vagy apróra tört téglával volt megtöltve, a mi azt a szolgálatot tette, mint a mostani szürő készülékek.

A fővezetékek óriási viztartókban végződtek, a honnan aztán a kisebb-nagyobb csatornák, csövek szállitottáka a vizet az egyes házakba és kertekbe.

Hogy mily tengernyi vizet ömlesztettek ezek a csatorák a régi Rómába, mutatja az, hogy bár a harmincz közül mamár csak három van működésben, ezek képesek a mostani Róma egész vízszükségletét fedezni.

A rómaiak a meghódított tartományok nagyobb városait is siettek vizvezetékkel ellátni. Az aquincumi vizvezeték romjai Ó-Budán túl ma is láthatók s a fenmaradt boltozatok annak hajdani negyszerüségéről tanuskodnak.

Ez a vezeték a ma „római fürdő”-nek nevezett forrrásból vitte Aquincumba a vizet s nyilván még első királyain idejében is elég jó karban lehetett, mert ezen isdőkből fenmaradt határjárási okmányok mint +kőmeder”-ről emlékeznek meg róla.

A római birodalom bukásával különben a vizvezetékek mindenütt elpusztultak, az egész középkorban s az ujkor elején sehol sem működtekmár s csak a XIX, század második felében kezdették a vizvezetékeket mindenfelé megint rohamosan építeni.