Van egy fém, a szelénium, melynek az a tulajdonsága, hogy villamos áram támad benne, ha fénysugarak esnek rá. S minél erősebb a fénysugár, annál erősebb lesz a villamos áram, a mely keletkezik.

A szeléniumnak ezt az érzékenységét gyakran megkisérlették már arra használni föl, hogy segitségével a távolban levő tárgyakat látni lehessen. Vagyis arra, hogy száz és több száz kilométernyi távolban levő tárgyakat meg lehessen látni, mint a hogy ilyen távolságból – a telefon segitségével – beszélni lehet.

Az ily irányban tett kisérletek eddig nem vezettek sikerre, - kérdés, fognak-e vezetni valaha. De sikerült felfedezni egy oly eljárást, melynek segitségével egy fényképnek másolatát át lehet küldeni táviró-dróton egyik helyről a másikra.

Az e czélra szolgáló készüléket rajzban is bemutatjuk olvasóinknak. E készülék lényeges részei I és II-vel avvan jelölve képünkön.

Az I. készülék a feladó állomáson működik. Egy üvegcsőre (C ), mely a B tengely körül forog, rá van erősítve egy vékony szelénium lemez. E lemezre fektetik az elküldendő, vagy hogy úgy mondjuk, átsürgönyözendő fényképnek a negativ lapját.

Ezt a fényképet aztán megvilágitjuk oly módon, hogy egy Geissler-féle csőnek világossága üveglencse segitségével essék reá. Miután az üvegcső forog, s forgás közben előre halad, a fényképnek minden egyes pontja meg lesz fokonként világitva.

E világitás által villamos áram keletkezik, mely a D drót segitségével az érkező állomásra vezettetik. Már most könnyű megérteni, hogy mikor az üveglencse által átbocsátott világosság a fényképnek egy sötét pontjára esik, akkor a keletkezett villamos áram kisebb lesz, s annak hatása is megfelelően kisebb az érkező állomáson, mint hogy e fény egy világosabb pontra esik.