Méltó feltűnést keltettek Tittoni olasz külügyminiszternek a szenátusban és a képviselőházban tartott beszédeit. Legérdekesebb ránk nézve az, a mit Tittoni Albániáról és Maczedóniáról mondott. Ebből hivatalosan megtudja a világ, hogy monarkhiánk és Olaszország közt Albániára nézve megegyezés van arra, hogy mind a két fél kötelezte magát Albániában területet nem foglalni.

Nagy megnyugvással fogadhatjuk ezt, mert Albánia nem erőgyarapodás, hanem valódi átok lenne arra a hatalomra nézve, mely meg akarná hódítani. Az albán egy fékezhetetlen vad nép, mely kétezer év óta lakik országában s következetesen ellentáll minden művelődésnek. E mellett szegény, kevés szükségletű nép, tengerpartjai nehezen hozzáférhetők s egészségtelen, váltólázas vidékeket foglalnak magukban.