Másnapra, vasárnapra egy kis, hetenkint megjelenő ujság, görög-ellenes népgyűlést hivott össze. A környék bolgárjai csapatosan igyekeztek Ankialoba, a kapuknál azonban fegyveres görögök állták el az utjukat és megkezdődött a harcz. Nemsokára a bolgárok beszorították a görögöket a városba, a melynek utczáin rettenetes lövöldözés keletkezett. A görögök a templomjukba vonultak vissza, a hol fegyverraktáruk volt és onnan szakadatlanul lövöldöztek a bolgárokra. A város csekélyszámu rendőrsége többször megkisérelte, hogy szétválassza a küzdőket, de nem sikerült, mert a görögök szünet nélkül folytatták a lövöldözést. Az alprefektus vagy háromszor felhivta a görögöket, hogy hagyják abba a tüzelést, de erre mindannyiszor kettőzötten heves lövöldözés volt a felelet.

Ez alatt egy szomszédos épület kigyulladt és bár a rendőrség teljes erejéből próbálta a tűz lokalizálását, a tűz rohamosan ragadt a többi házakra, mert Ankialo nagyrészt fából épült föl. A rendőrök most már csak azon igyekeztek, hogy a golyózápor és lángtenger közepette, az emberek életét megmentsék. Estefelé megérkezett a burgaszi helyőrség egy erős csapata, a mely a karnobati táborban tartózkodott és onnan kocsin, meg vonaton érkezett Ankialoba. A katonaság megérkezése véget vetett a lövöldözésnek, a mely hajnaltól este nyolcz óraig tartott. Hét ember meghalt, a sebesültek száma ismeretlen. A város csaknem egészen leégett. A kormány rögtön intézkedett, hogy a szerencsétlen lakosságnak segélyt nyujtsanak és százezer frankot utalványozott erre a czélra.