Az egyesülésben rejlő hatalmas erőnek és a nép jóléte érdekében kifejtett czéltudatos munkának egyik legeredményesebb és a maga nemében páratlanul álló példáját szolgáltatja a Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj egyesülete, melyet 112 nemes gondolkodású munkás alakított meg Budapesten 1893-ban.

A tagok és a Kölber Alajos kocsigyáros elnöksége alatt működő vezető férfiak lankadatlan akaraterővel küzdöttek a félreértéssel, a közönynyel és rosszakarattal.
Ennek köszönhető, hogy van hazánkban egy nagyon is jelentékeny munkásjóléti intézmény, mely a napi politika ádáz tusáitól érintetlenül, egyedül csak azért fáradozik, hogy az ipari és kereslkedelmi alkalmazottak ne csak betegségük esetén részesüljenek segítségben, hanem biztosítva legyen megélhetésük akkor is, ha baleset, betegség, vagy aggkori gyöngeség következtében elveszítették legdrágább és egyetlen kincsüket: munkaképességüket.

A míg más előrehaladottabb és kedvezőbb életkörülmények között levő államok törvényhozásilag gondoskodnak a rokkantak és aggok ellátásáról, addig nálunk a törvényhozás még egyáltalában nem is foglalkozhatott e legfőbb szocziális kérdés megoldásával. Azért is a munkások nagyon helyesen tették, hogy ezen életbevágó társadalmi kérdés megoldására a saját erejökből törekszenek. S a mint az elért eredmény mutatja, nagyon helyes úton járnak, oilyan helyes úton, mely kell hogy alapjául szolgáljon majdan ez ügy törvényhozási rendezésének.

Ezen legjelentékenyebb munkásjóléti intézményünk 13 évi fönnállása után ma több mint 32 ezer ipari és kereskedelmi alkalmazottat, önálló iparost, tisztviselőt, tanítót, stb. számlál tagjai sorába, kiknek egybegyűjtésére sem ügynököket, sem hangzatos reklámokat nem alkalmazott. Van az egyletnek a budapesti központon és öt kerületi befizetőhelyen kivül a vidéken 117 fiókpénztára s alig van nagyobb gyár az országban, a hol az egyletnek tagjai nem volnának.