Dtum
Login with Facebookk
1906 | Január

A magyar Alföld közlekedési hiányairól

A magyar Alföld az európai kontinens legdúsabban termő része, talaja a legintenzívebb gazdálkodásra alkalmas.
A folyók szabályozása által az Alföldet meghódították a kultúra részére és ott nyáron valósággal emberfölötti munkát végeznek százezrek. De sajnos csak nyáron; az év nagyobb részében elzártan, jövedelmező munka nélkül kell sokaknak élni. 

Mily értékes munkaerő és mily óriási kincs hever itt parlagon.
A forgalmi vonalak hiányoznak ott. Nincs meg a lehetőség arra, hogy a vasúti gócpontoktól távolabb eső nép belterjesebben gazdálkodjék, hogy gyenge igás munkaerejét a földje jó megmunkálására fordíthassa, hogy terményeivel mindenkor ha kell, messzebb fekvő piacra is függetlenül az időjárástól eljuthasson és hogy gyorsan és olcsón végezhesse el teendőit a vidék és a járás székhelyen. 

Vidéki városainkat szemlélve azt látjuk, hogy csekély iparunk és kereskedelmünk sem fejlődhetik normálisan, mert az ipar munkásai elégedetlenek és itt e gazdag vidéken is nehéz a megélhetésük, a kereskedő pedig termelő hiányában, a piac drágaságának következtében nem képes megerősödni és a nagy fogyasztó világpiacon tért hódítani. 

Miért van az, hogy az Alföld városainak élelmi piacai oly drágák és szegények.
Mennyivel elégedettebb volna sok ezer munkás ember és családja, ha az összezsúfolt szűk külvárosi lakás helyett egy falusi házban sajátjában, a hol van kertje, udvara lakhatnék és a hol kertjében és udvarán családtagjai és szabad idejében ő maga is hasznosíthatnák munkásságukat. 

Mily nagy mennyiségű kerti veteményt, baromfi és házi állatot tenyészthetnének és értékesíthetnének a szegény munkás emberek családtagjai. 

Óriási kihatása lenne ennek az alföldi központok fejlődésére is mert a környék termelő és iparcikkeket fogyasztó képességét nagyban fokozná, a minek természetes következménye a piac olcsósága és a helyi kereskedelem és ipar fellendülése volna. 

Mennél nagyobb vidéknek teremtjük meg a lehetőséget arra, hogy intenzív termeléssel a központi piacának érdekeit szolgálja, annál jobban segítjük elő a városok érdekeit is. 

Alföldünknek és gócpontjainak céltudatos fejlődését csak ugy tudjuk irányítani és befolyásolni ha arra törekszünk, hogy a gócpontok lehető nagy forgalmi hálózatot nyerjenek, mely széles körben magához fűzi a környéket. 

E célra legalkalmasabb a kisvasutak építése.
Sármezey Endre a szegedi vándorgyűlésen tartott felolvasásában hangoztatta ezeket és csakis kisvasuti hálózat építésével véli a fennálló bajokon segíthetni. 

Minden Alföldi gócpontnál tehát egy kis vasúti hálózatot kellene létesíteni, a mely 50-60 km. távolságban fekvő vidékeket szorosan a városhoz fűz. A létesítendő kis vasutaknak minden tekintetben alkalmazkodni kell a vidék szokásaihoz és gazdasági érdekeihez, e mellett a létesítésénél a pénzügyi szempontok. Különösen fontos elv ez, mely sajnos helyi érdekű vasutainknál e szempont figyelmen kívül hagyásának terheit mind az érdekeltség, mind a h.é. vasutakat kezelő magyar királyi államvasutak és maga az államkincstár is viseli említett előadás alapján ösmertetjük ama elveket a melyek ily kisvasutak létesítésénél irányadóul kell, hogy szolgáljanak. 

Kétségtelenül legjobb és legegészségesebb a helyzet akkor, ha a létesítendő kisvasutat az érdekeltség saját erejéből épül és annak üzemét is maga az érdekeltség tartja kézben. 

A létesítendő kisvasutak tényleges építési költsége nem olyan nagy, hogy azt egy-egy vidéki érdekeltség el ne birná.
De mindenesetre ténylegesen kisebb, mint amennyit egy-egy vidéknek a soha nem jövedelmező törzsrészvényeik ellenében a rendes nyomtávu vicinális vasutakra kellett és kell áldozni. 
Minden nagyobb gazdaságot lehetőleg meg kell közelíteni feltételes megállohelylyel, valamint teherutak fel- és leadására alkalmas rakodó vágánynyal, a mely vágány kívánság szerint az illető birtokos magtárjáig bevezethető legyen. 

Hogy egy ily egyszerű berendezésű kisvasut milyen forgalmat képes lebonyolítani, erre nézve szolgáljon felvilágosításul az, hogy kellő fölszereléssel az üzemünkben levő kisvasuton havonta 40-45 ezer utast és naponta 40-50 normális nagy waggon cukorrépát minden nehézség nélkül beszállítunk és át is rakunk. 

A mi a szállíthato személyek számát illeti, erre nézve megjegyezzük, hogy naponta 2-3000 sőt több utasnak a továbbítása sem ütköznék nehézségbe. Ez pedig oly teljesítmény, mely Alföldünk bármelyik nagy és termékeny vidékének igényeit teljesen kielégítené. 

Példának fölemlíthetjük az alföldi első gazdasági vasút adatait.
Ez a kisvasuti hálózat Békéscsaba és Kovácsháza nagyközségekből kiindulva létesült minden állami hozzájárulás nélkül. Az érdekeltség saját erejéből épült ki e vasút, mely szárnyvonalaival együtt 153 km. Hosszu vágányhálózattal rendelkezik. 

Ez adatok legfényesebben igazolják a kisvasut életrevalóságát és fejlesztő hatását.
Hogy az a fél millió utas, akinek több mint fele piaci látogatókból áll, a központ és vidékének fejlődéséig óriási fejlődést gyakorol, abban senki sem fog kételkedni. 

Megfelelő vonalvezetés, gyakori menetek és olcsó menetdíjak alkalmazása által az ily kisvasut prospokálása biztosítva van. 

A békéscsabai kisvasut tovább fejlesztése már Aradváros érdekkörébe is belenyulik, minthogy egy igen élénknek igérkező 55 km. hosszu kisvasut van létesülőben, kapcsolatban a meglévő kisvasut hálózattal, ez uj vasút által a régi bevezetessék a város piacterére. 
Nyiregyháza városa már építi a dombrádi kisvasutat, Szeged város tanyai vasuthálózata is közelebb a megvalósulás stádiumába lép. 

Békéscsaba, a mely e téren első volt és belátja hogy míly fontos kulturmissziót teljesít a kisvasut egy harmadik vonal létesítése érdekében fáradozik. Békésgyula, Orosháza, Makó mind megmozdultak már, hogy vidékük gazdaságát vasuthálózat létesítésével támogassák. 

Alföldünk termelési képességét tehát fejlesztenünk kell és addig fokoznunk, míg munkás népünk jól és olcsón nem élelmezheti magát, mindaddig míg városaink élelmi piacai nem lesznek lényegesen olcsóbbak, mint az iparállamok élelmi viszonyai.

A míg ezt el nem érjük, addig gazdasági jólétről nem beszélhetünk és sínylődő iparunkat csak nagy áldozatok árán fejleszthetjük.

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98