Egy magyar találmány sikere külföldön

1906 | Július

A Pollák-Virágh-féle gyorstávíró, mely a legközelebbi években oly nagy elismerést és erkölcsi sikereket ért el mondhatni az egész művelt világon, immár a gyakorlati megvalósulás terére jutott. Világforgalomba való hozatalára Párisban, a legelső pénzemberek közül Société Générale De Télégraphie Rapide de Systéme Pollák-Virágh czímen szindikátus alakult 1.000,000 frank teljesen befizetett alaptőkével.

Ez talán az első magyar találmány, a mely hamisítatlan magyar jellegével érvényesülni tudott a külföldön. Mert hiszen voltak nekünk világforgalmi, s világhirű felfedezéseink, a melyek itt születtek e hazában, de ezek mire a világforgalomba kerültek, már annyira ki voltak forgatava magyar jellegükből, hogy még magyar eredetüket is kétségbe vonták s utóbb elfelejtették.

A gyorstáviró azonban kezdettől fogva mindvégig megőrizte magyar jellegét, mert felfedezői nemcsak geniális tehetségek, de minden izükben a legjobb magyar hazafiak is, kik kezdettől fogva mindvégig előtérbe helyezték a találmány magyar voltát és sohasem engedték sem nyugat-európai, sem amerikai bemutató körutjok alkalmával, hogy akár a lapok, akár a közös konzulátusok őket osztrákoknak nevezzék.

A művelt nyugati államok fővárosai közül csak Bécs volt az, hová találmányuk bemutatására meghivást nem kaptak a gyorstáviró feltalálói. Pedig legnagyobb részben bécsi pénzen létesült, a mennyiben Silberstein S. bécsi bankár adta hozzá legelőször is Pollák Antalnak a szükséges anyagi támogatást.

Nem kaptak meghivást Bécsbe még akkor sem, midőn a nyugat-európai városokon kívül New-York, Chicago, - sőt Pétervár is óhajtotta látni csodálatos gyorsasággal dolgozó táviró-gépjeiket, sőt még akkor sem, midőn II. Vilmos német császár is egész családjával s vezérkarának egy részével megtekintette a találmányt.

A felfedezők egyike Virágh József, e geniális tehetségű gépészmérnök pár év előtt fiatalon, alig 33 korában hirtelen jött vakbélgyulladás következtében elhúnyt.

Sok szép remény szállott vele a sirba, ki nemzetét s ezzel a világot még sok hasznos találmányával volt hivatva gazdagítani. Terveit társával Pollák Antallal együtt készítette, s e téren az elsőbbség az utóbbit illeti meg. A gyorstáviró is tisztán az ő eszméje volt s a gyakrolati érvényesítésnek is már félutján volt, mikor megismerkedett Virághgal, kinek különösen gyakorlati szakismeretei útján csakhamar befejezésre került a gyorstáviró.

A francziák látták be legelőször, mily nagy jövője van a gyakorlati életben a gyorstávirónak, s társaságot alakítottak annak a világforgalomba való bevezetésére.

Pollák Antal feltaláló hazánkfiát hivták meg műszaki igazgatónak. Igy az erre leghivatottabb, a felfedező fogja bevezetni gyorstáviróját az életbe, az egész világ hirszolgálatába.

A gyortáviró gépei tulajdonképen három részből állanak: az első lyukasztó, vagy perforáló készülék, a mely majdnem olyan, mint egy irógép s kezelése is nagyon hasonló hozzá.

Ez egy papirszalagot bizonyos nagyságú és helyzetű lyukacsokkal lát el, a mint ezt egyik képünk mutatja. Minden betünek, más elhelyezésű lyukacsok felelnek meg s hogy az egész bárki által könnyen olvasható legyen, e perforált betűkkel egyidejűleg a gép nyomatott betűket is ir.

Midőn kézsen van a szalag, melyet bárki otthon is elkészíthet magának, ha ily gépje van, reá jön a perforáló gép mellett álló felvevő képszüléknek egy gyorsan forgó hengerére s annak forgása következtében azon tova csúszik és pedig a hengerre reá fekvő két fémseprűcske között, hol a henger és a fémseprűcskék a villamos áram közvetítői lévén, az átlyukasztott papirszalag következtében a lyukgatás helyein az áramkör záródván, a mely aztán a vezető huzalok segélyével a leadó állomáshoz jut.

Ott a képünkön látható harmadik gép, azaz a leadó készülék van, melyben az áram két érzékeny telefonlemezt hoz rezgésbe, a mely rezgések egy erősen megvilágított kicsiny fémtükör segélyével, egy tova mozgó fényérzékeny papirral göngyölt hengerre vettetnek s azon ezek érzékítve, mint szépen olvasható betük a gép által magával előhivatnak, megszárítatnak s egy forgó henger segélyével a gépből kitolatnak.

Ezáltal a sürgöny készen áll, a kezelő egyénnek sürgöny készen áll, a kezelő egyénnek csak el kell vágnia s a küldönczczel rendeltetése helyére juttatnia.

A kész sürgönyöket az itt közölt képek mutatják, szép olvasható írással, amint ezt maga a gép eszközöli, de minden ékezet nélkül.

A kezelő egyénnek alig van itt valami teendője, különösen ha a perforált szalagot is már készen kapja se könnyű kezeléssel is már 50,000 sőt még több szót lehet e gépek útján továbbítani egy óra alatt, holott most a legügyesebb két távirász felette megeröltető munkával sem képes többet, mint 500 szót leadni ugyanezen idő alatt.

Már ezt is mutatja roppant előnyét a gyorstávirónak a jelenleg alkalmazásban lévő gépek felett, ha most még ehhez veszszük, hogy a jelenlegi forgalomnak tízszerese mellett is elég a huzaloknak tizedrésze s a személyzetnek alig egy negyede szükségeltetnék a mostani távirati forgalomnak a tizszeresére, akkor már ezekből is belátjuk, mily mérhetetlen idő- és pénzmegtakarítást hoz az emberiségnek két jeles hazánkfiának e nagyhorderejű találmánya.

És ha már innen tőlünk nem indulhatott ki világhódító útjára e kiválólag magyar találmány, legalább kivánjuk, hogy mentűl előbb a szülőföldre is kerüljön e csodagépekből egynehány, vagyis hogy legalább nagyobb forgalmú városaink e hazánkban született táviró útján kerüljenek összeköttetésbe egymással.