Belgiumban az ország főiparága, a csipke készités nagy mértékben csökken.

A csipke-munka csökkenésének több oka van, melyek között elsőrendű az, hogy a türelmes és ügyes csipkeverő nőknek legmagasabb napibére két frank, mig a kevésbé járatosak 50-50 centimet kapnak.

A gépek nagy elterjedése szintén hozzájárult a szomoru állapotok előidézéséhez.

Régente nagyobb volt a munkamegosztás, ugy hogy egy csipkedarab elkészitéséhez több ügyes munkásnő kellett, akik jobban és ízlésesebben is tudták elkésziteni a csipkedarabokat, mint ma a gépek. A meglevő kézi munka oly kevéssé produktiv, hogy alig lehet jobban honorálni.

Érdekes Courteix-nek, a párisi híres csipkekereskedőnek a nyilatkozata, aki a csipkeválság okát a gazdasági konjunkturákban és a gazdaság csökkenésében látja. Mig ugyanis hajdan a gazdag nők 10,000 frankos ruhákat is készittettek, addig ma az 1,000 frankos is elég ritka, amelyen persze kevés a csipke.

Politikai okok is vegyülnek a többiek közé.
A császárság alatt általános volt a csipkehordás divatja, mig a köztársaság és királyság sokkal takarékosabb.

Végre igen sok függ a divattól is.
Ma, midőn a divat annyiszor változik, a kereskedők nem mernek tetemesebb összegeket a csipkébe fektetni és a gyáros is inkább csak arra szoritkozik, hogy az időszerű divat izlését kielégitse. Nem csodálhatjuk tehát, ha a csipkegyártás mindinkább csökken.