Túl a határon. Arra tanítottak bennünket az iskolában és abban az épen nem vigasztaló tudatban nőttünk föl mi magyarok, hogy a mi nemzetünk testvértelenül, rokontalanul áll a népek csoportjában. Saját országa határain túl is van testvére, atyafia a szláv, a germán, a román népeknek, hatalmas rokonság, a melynek segítségére, támogatására veszedelmekben, bajokban a vereség jogán támaszthat igényt.

Csak nekünk magyaroknak nincsen erre semmiféle jogunk, jogczimünk és kilátásunk. Mi a mi atyafiságunktól nagyon messze estünk és olyan kevéssé ápoltuk a rokonságot, hogy innen is, túl is, teljes okkal megfeledkezhettek róla. Más testvéri kapocs a legújabb kor históriájában számot tevő nemzetekkel minket össze nem fűzött, mint a modern nemzetek törekvéseinek és a viszontagságok közt élő nemzetek szenvedéseinek közössége.

Így fogadtuk testvérünknek a lengyelt például, noha vérünknek fajunknak vele semmi közössége és a körülmények tették sógorrá a németet ama magyar mondás alapján, hogy a sógorság nem atyafiság. A rokontalanságról szóló régi tan azonban mintha léket kapott volna a legutóbbi idők tanulságainak áradatában.

A mióta amagyar nemzet sorsa a mostani rettenetes válság örvényei közé sodródott, olyan hangok zendülnek ere felénk Magyarország határain túlról, idegen mezőkről, mint még soha hasonló válságos időkben. Idegenbe került véreink hangja ez. Nem magános szózat: egész seregek moraja, sok ezer, sőt sok százezer ember szava, oly hangos és oly erős, hogy meg kell hallani, ha a tengereken túlról kél is.

Az izgalom a mely reánk nehezedett, íme egész kis országok népének lelkében lángol határainkon túlról is, főként Amerikában és Romániában. Ezt a sok százezer embert megszoktuk nemzeti főkönyvünk veszteség lapjára jegyezni föl, a mint hogy csakugyan jobb lenne, ha itthon maradhattak volna.

De az idők tanulságainak parancsa szerint a tételt módosítanunk kell. Az amerikai és a romániai magyarság mostani viselkedése erős és meleg tiltakozás az ellen, hogy őket a magyar nemzetre nézve elveszetteknek itékéljük. Annyi fájdalmas tanulság között jól esik följegyeznünk ezt az egy örvendeteset.