Dtum
Login with Facebookk
1906 | Március

Természetrajzi tévhitek

A felületesen gondolkodók nagyon gyorsan hajlanak a kicsinylésre és csúfolódásra, ha az ókori írók műveiben természettudományi csodabogarakat fedeznek fel.

Pedig hát nagyon sok esetben a legdőrébbnek látszó ókori állításoknak is van valami igaz magjuk, s viszont a mi mai tudományosságunk, melyre olyan mértéktelenül büszkék vagyunk, szintén elég gyakran vet föl oly véleményeket, melyekről már néhány esztendő mulva is kiderül, hogy teljesen alaptalanok voltak.

Minél jobban ismerjük a természetet s minél figyelmesebben olvassuk a kalsszikai irók leiársait, annál elnézőbbek leszünk az ezekben foglalt tévedésekkel szemben is. Ki gondolná például, hogy Polifémosz, a Homerosz Odisszeájában előforduló egyszemű óriás, a kivel a hányt-vetett görög hősnek és embereinek annyi bajuk volt, nem teljesen meseszülött.

Egy német természettudományi iró ugyanis azt állitja, hogy ez a torzon-borz hatalmas erejű óriás nem volt egyéb, mint egy gorilla, melyet az ilyet még soha nem látott görög hajósok valami óriási vadembernek véltek. Tekintve, hogy az Odisszea valószinű idejében Görögország és a görög szigetek állatvilága egész más, sokkal afrikaibb volt, mint ma, a mennyiben oroszlánok és különböző majomfajták is találhatók voltak benne, ez a vélemény nem teljesen elfogadhatatlan.

Ehhez hasonlít az a magyarázat, melyet ugyanez az iró Chimaerá-ról, a klasszikai művekben gyakran szereplő meseállatról ad. Ez az állat, ókori leirások szerint, oroszlánfejű, antiloptestű s kígyó-farkú volt. Ez az első hallásra minden létező állatfajtól különböző lény a német iró szerint valóban létezett s nem volt más, mint az ős germánok ma már kiveszett ős-bölénye (Auerochs).

Ha az állatnak ránkmaradt leirásait s képes ábrázolatait szemléljük, rögtön megérjük ezt a feltevést. Az ős bölény bozontos, sörényes oroszlán-feje, karcsu, nyulánk törzse s folyton idegesen ficzkándozó, a végén bojtban végződő farka nagyon valószinűvé teszi, hogy a görögök ezt az ismeretlen, véletlenül az ő tájaikra vetődött állatot egy több ismerős állat részeiből alakult csodaszörnynek nézték.

Kisebb, de nem kevésbbé érdekes tévedés volt a régieknek az a nézete, hogy az elefánt tudván, hogy az emberek őt főleg agyarai, az u. n. elefántcsont kedvéért vadászszák, irigységből s hogy üldözéstől megszabaduljon, agyarait – elássa. Így elmondva meggondoljuk, hogy bizonyára már az ókorban is találtak a földben mammuth-csontokat és agyarokat, melyeknek igazi származása akkor még ismeretlen volt, - mégsem tűnik fel teljesen esztelennek az agyarát elásó elefánt meséje.

Ugyanannak a naiv, fejletlen gondolkodásnak a terméke ez, mely a szibériai népekben fentartja azt a hitet, hogy a mammuth föld alatt élő állat.

Nemcsak az ókorban, de a modern meseköltészetben és néphagyományban is úgy szerepel a róka és a farkas, mint két jó pajtás. A természetrajzi könyvekben egymás mellett vannak, nem egy állat-történetben mint társas rabló-czég működnek. Mért ne hinnők tehát, hogy ez a két közel-rokon ragadozó-fajta a valóságban legalábbis kiméli egymást?

Erről pedig szó sincs. Alig van ellenségesebb viszony az állat-világban, mint a mely a róka és a farkas közt fennáll. A rövidebbet húzó fél persze a sokkal gyengébb róka, a melyet a farkas, a hol csak ráakad, könyörtelenűl felfal. Ez a viszony a magyarázata annak, hogy mért van ma egész Európában oly töméntelenül sok róka: mivel a farkasok számát a rendszeres irtás nagyon csökkentette, felszökött ellenfelüknek a száma.

Egyetlen védelmi eszköze a rókának a nála sokkal gyorsabb és erősebb farkassal szemben a rendkívül szövevényes és sokbejáratu róka-lyuk. Ide menekül, ha megszimatolja az ordas koma közeledtét. Sőt nemcsak erőben, de ravaszságban is túltesz a farkas a rókán. A népies vélemény, mely szerint a farkas buta állat, a legnagyobb tévedés. Ellenkezőleg, a mi a furfangosságot, csalafintaságot és óvatosságot illeti, a farkas javára esik az az elismerő vélemény, melyet a közfelfogás a rókának juttat.

A milyen tévedés az, hogy a róka a legravaszabb állat, ép oly tévedés az is, hogy az oroszlán a legerősebb, az állatok királya. Ezt különben egy pillantás az elefántra, vagy orrszarvúra, melyeket az oroszlán nem is támad meg soha, nyilvánvalóvá teszi.

Nem ily nyilvánvaló s a közfelfogással ellenkezik viszont az a föltevés, hogy a tigris is erősebb, mint az oroszlán. Pedig nagyon valószinű, hogy ez így van. E két tankönyvekben szintén folyton egymás mellett szereplő macskafajta a természetben csak aránylag kis területen: Perzsiában és Elő-Indiában él együtt. Az itteni bennszülöttek a tigrist tartják az erősebbnek.

Megegyezik ezzel az, a mit Darwin egy oroszlán és tigris közt lefolyt párviadalról mond. E párbaj vége az volt, hogy a tigris szétszaggatta az oroszlánt. Nemrég Nápolyban rendeztek ilyen párviadalt, melynek folyamán, bár végül a küzdelem eldöntetlen maradt, az oroszlán sokkal többször volt szorult helyzetben mint a tigris. Pedig mindkét esetben egyenlően kifejlett és egészséges példányok állottak egymással szemben.

A nép-tudat, a közbeszéd a hollót igen kegyetlen szülőnek tartja. Ez megint igazságtalanság. A mig a kicsinyei gyámoltalanok, magukkal tehetetlenek, a holló ép úgy gondjukat viseli, mint minden más madár. Ha fészkéről elriasztották is, messzire sohse távozik s panaszos hangokkal, riadt ide-oda röpüléssel élénken kifejezi aggodalmát a veszélyben forgó fiókák miatt. Többször megfigyelték, hogy ily veszélyes pillanatokban a csőrében tartott táplálékot röptében ejti le a fészekbe, nehogy a rászállással elárulja a helyét.

Mi tehát az igazság a hollót rosz szülőnek hirdető rágalomban? Az, hogy mint minden ragadozó madár, a holló se tűri fészkében és környezetében felnőtt utódait. Minden ragadozómadárpár ugyanis igényt tart egy saját külön vadászterületre, melyen versenytársat nem tűr meg. A felnőtt madár-fiók pedig már versenytárs s ép ezért nem maradhat a szülei vadászterületén, hanem magamagának kell vadászterületről gondoskodnia.

Mindezeknél az igazságtól sokkal távolabb eső a régi természetrajzi könyvekben és útleirásokban annyira szereplő majom-hid. Dél-Amerikában állítólag az volna a majmok szokása, hogy mikor vándorlásaik közben valami folyó állja útjukat, ezen saját testükkel vernek hidat s kelnek át.

És pedig akkép történik ez, hogy a folyó egy oly pontján, a hol a két parton két magas fa áll egymással szemben, az egyik fának legtetejére mászik a legerősebb majom s farkával vagy lábaival átöleli egyik társát, a ki ugyanezt teszi egy másikkal, mig végül egy csupa majomból álló lógó láncz támad s ez a láncz addig himbálódzik, mig végül a legvégén levő majom eléri a szemben lévő fa sudarát, igy aztán megvan a hid, melyen a falka gyöngébb tagjai, főleg a nőstények és a kölykök átsétálnak.

Számtalanszor lerajzolták, de nem igaz ebből semmi. Nem lehetetlen azonban, hogy nem ugyan folyón, de valami kisebb patakon, mely fölött a parti fák koronája majdnem teljesen összeér, egy-két majom egymásba kapaszkodva az ismert majom-ügyességgel át tudja lenditeni magát, miközbebn a patak fölött néhány pillanatig esetleg csakugyan hidat képeznek.

De holmi majomtestekből alakúlt függő lánczhidakról, melyek az Amazonon, vagy más a Dunánál sokkal szélesebb dél-amerikai folyókon segítenék át a fürge majom-nyájakat, komolyan nem lehet beszélni.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Jakob Jordaens: Odüsszeusz és Polüphémosz Chimaera
Cikk-ajánló
Kardbajnokság Prágában Kardbajnokság Prágában
Óriási diadala volt Prágában a magyar pengének. Öt magyar vivó indult...
Apróságok Apróságok
Hosszas válság után, mely hatalmát fenyegette, sikerült neki a...
Churchill megbeszélése a munkáspárti miniszterekkel Churchill megbeszélése a munkáspárti miniszterekkel
A Beveridge-tervvel kapcsolatos angol politikai válság ugylátszik...
Ruhaközpont Ruhaközpont
Ruhaközpontot létesítettek Berlinben s most olvassuk bécsi...
A háborus ülésszak gazdasági javaslatai A háborus ülésszak gazdasági javaslatai
A héten megnyilt uj háborus ülésszakban a kormány a különféle...
A Dorogi AC pályaavató-versenye A Dorogi AC pályaavató-versenye
Fényesen sikerült versenyt rendezett új sporttelepén a Dorogi AC. A...
A kereskedelem numerus claususa A kereskedelem numerus claususa
A numerus clausus diadalmasan vonul be a kereskedelem terére is azzal...
Bálint Aladár: Hangversenyek Bálint Aladár: Hangversenyek
Hubermann Broniszláv. A muzsika e nagy vándorai örökös bolyongásban...
Katonák és fegyvereik Katonák és fegyvereik
A magas hegységekben folytatott harc mind a parancsnokokkal, mind a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98