Kevert csalamádé

Legkevésbé czélszerű a nagy elterjedésnek örvendő csalamádét, - mislinget – csupán csak kukoriczából vetni. Már lényegesen jobb, ha kölest is vetünk közé, mert a kölesszalma, ha nem elvénült, tápdusabb a tengeriszárnál s nem tartalmaz oly sok vizet, tehát mindenesetre kiadóbb takarmány nagyobb szárazanyag tartalmánál fogva is.

De még sokkal jobb a borsós csalamádé, mert a borsó több fehérjeanyagot tartalmazván, tápdúsabb a kölesnél, másrészt pedig légenyszükségletét részben a levegőböl fedezvén a borsó, nem zsarolja ki a talaj táperejét annyira, mint a köles, hanem ellenkezőleg: azt részben még gazdagítja is a földben maradó gyökerei által.

Hogy mennyi borsót vessen a gazda a tengerije közé, az a helyi viszonyoktól függ, pl.ridegmarhának kevesebb borsót számíthatunk, tejelőnek s hizónak többet, valamint a nehéz munkát végző igásnak is. De még ha igen drága a borsómag, kevesebbet keverünk az olcsóbb tengeri közé. Rendesen 25-30% -kal kevesebb tengerit vet az ember, ha borsót is akar közéje s aztán kat. holdanként 40-50 kg. borsót vet keresztbe géppel.

Ha virágzik a borsó, akkor adja ezen keverék a legjobb takarmányt, melyet mindenféle jószág nagyon szeret. Lehet a keverésre a Viktória borsót, Homoki borsót, vagy közönséges takarmány borsót használni. Az első a legjobb, mert a legnagyobb tömeget szolgáltatja, kivált ha alacsonyabb tengerifajtát vetünk, mely nem árnyékolja be oly nagyon a talajt, s a borsó kifejlődéséhez több levegőt s világosságot hagy.

A vetésnél ne keverjük össze a kétféle magot, t.i.borsót és tengerit, mert egyenetlenül lenne akkor az egész táblán e két különféle növény eloszolva, hanem előbb a kukoriczát, aztán a borsót vessük.