A mir „világot” jelent oroszul, meg „községet” is. A paraszt számra csakugyan azt a siralomvölgyet jelentette, a melyben, mint a baromban dolgoznia kell, a míg mécsese ki nem alszik és mindig másokért. Nagy-Oroszországban, a birodalom derekában, a hol kilenczvenezer paraszt közül harminczötezer lakik, volt érvényben a mir mindmáig. A lényege az, hogy a föld, a melyet megművel, nem a paraszté, hanem az egész községé együttesen. Időnként, némely vidékeken kilencz évenkint, másutt tizenöt évenként ujra és ujra kiosztják a földeket a parasztoknak, de csak használatra. Ez idő lejártával a földek visszaszállnak a mirre.

Ha azonban a község tagjainak kétharmada úgyakarja, a mir földjeit végleg is felosztják a tagok közt örökös magánbirtokká. De csak nagy ritkán akarja, mert a mir kitünő eszköz rá, hogy a sztaroszta meg a falu többi hatalmasa kizsákmányolja vele a parasztokat. És az államhatalom igen szivesen látja ezt a rendszert, a melyből ő is hazsnot húz. A mir révén ugyanis annyi adót sajtol ki a szegény parasztnépből, a mennyit egyébként nem tudna kiszorítani. A mir ugyanis testületileg fizeti az adóját és a parasztok adójáért a mir egyetemlegesen felelős. És ebből a kötelezettségből senki ki nem menekülhet. Ha elköltözik a falujából és például munkát vállal egy gyárban, azért az adóját meg kell fizetnie, mint a faluja mirje tagjának és a mir különböző járulékait is fizetni kell haláláig. Sőt halálával sem menkül a mir bilincseiből. Az özvegyét és hátrahagyott gyermekeit mindenükből kifosztják, azon a czímen, hogy a mirre vissazszáll, a mi a férfié volt és csak a fiúgyermekek felnövésekor kapnak ismét részt a község földjéből, hogy ismét ujrakezdjék a baromi munkát, a melyből másoknak lesz haszna. Nem hiába mondja az orosz közmondás: A mir olyan, mint a farkas: ami egyszer a torkába került, azt többé ki nem bocsátja.

(Újságcikk részlete 1906-ból)