Országszerte nagy feltünést és közderültséget keltett a Népszinház esete, melynek részleteit bizonyára ismerik olvasóink a napilapokból. Egy fiatal, alig huszonhárom éves Hosztalek Nándor nevü egyén egy egész héten át dirigált a Népszinházban akárcsak egy tulbuzgó intendás.

Elhitte a Népszinház igazgatójával, hogy ő százezrekkel rendelkező dusgazdag földbirtokos és nagy áldozatok árán segiteni akar a Népszinház anyagi viszonyain. A jóhiszemü derék direktor hitelt adott a fiatal úr szavainak és beavatta a szinház legbelsőbb ügyeibe. És Hosztalek, ki Harkányi néven szerepelt, alaposan visszaélt az igazgató jóhiszemüségével.

Valóságos igazgatósdit, vagy még ennél is többet játszott a szinházban: rendezgetett, intézkedett, dicsért, buzditott, haragudott, gorombáskodott, fenyegetőzött, mindenkit elcsapott, aki nem tetszett neki, szóval néhány nap alatt hatalmába keritette a Népszinház birodalmát a kardalosnőtől kezdve a direktorig.

A szinház müvészgárdája csak ámult-bámult, mindenki igyekezett a hatalmas úr kegyeibe jutni, nehogy rosz hangulatában elbocsásson valakit közülük. A helyzet már-már türhetetlen volt, mikor a véletlen folytán kiderült, hogy a basáskodó áldirektor nem egyéb, egy közönséges ficsurnál, akinek egy fabatkája sincs és multjában is igen sok kifogásolni valót lehet találni.

Az eset csinos utczai botránynyal végződött. A felháborodott szinészek alaposan eldöngették a kis hamis áldirektort és ezen botrány kapcsán a hirlapok széltében-hoszszában tárgyalták az esetet, mely általános derültséget keltett nemcsak az országban, de még külföldön is.