Itt a beszélgetés áttért Hodzsa bécsi útjára. A tót képviselő határozottan tiltakozott az ellen, mintha azért látogatta volna meg a cseh Reichsrath-képviselőket, mintha a magyar-cseh barátságnak akarta volna útját vágni. Szláv érzésű politikusa – akár osztrák, akár magyar – csak örömmel fogadhatja ezt a közeledést. A függetlenségi politikusok között is tért hódít az a meggyőződés, hogy a magyar függetlenségi politika a jelen körülmények között csak akkor érvényesülhet, ha a germán uralommal szemben a szlávokkal szövetkezik. Mihelyt a függetlenségi párt közjogi programmjának megvalósításába fog, aktuálissá lesz ez a kérdés.

A csehek azonban nem egyes magyar pártokkal hanem csak a magyar állammal szövetkezhetnek, a magyar államot pedig nemcsak a fajmagyarság teszi. A nemzetiségiek mellőzése ebben a kérdésben olyan számolási hiba volna, a mely halomra döntené az egész kombinácziót. Ha ellenben a nem magyar népek nemzetiségi szabadságát biztosítják, a bécsi politika aspiráczióit Magyarországon huszonnégy órán belül tönkre lehet tenni. A nemzetiségieket eddig úgy tüntették föl, mint a melyek mindig Bécs szolgálatában állottak és a fajmagyar politikát ellensulyozták. A míg a fajmagyarság a nemzetiségekkel nem szövetkezik, addig független Magyarországról szó sem lehet.

Ennek a szövetkezésnek az árát pedig a következőkben jelöli meg Hodzsa:
- Tessék végrehajtani a nemzetiségi törvényt az egész vonalon. Tessék a magyarosítás gondolatával egyszer és mindenkorra szakítani és tessék elfogadni annak a tételnek az igazságát, hogy a ki nem szereti rajongással saját faját, annak a szivében a hazaszeretet nem lehet egyéb politikai divatnál és politikai számításnál. Ilyenformát egyébként mondott Mocsáry Lajos is, a mikor kijelentette, hogy a Bécs elleni harcz politikáját érti, érti a nemzetiségek ellen való harczpolitikát is, de egyszerre két frontban harczolni Bécs ellen is, a nemzetiségek ellen is, ez szerinte is non sens. Higgye el, hogy ez a magyar függetlenségi politika kulcsa.