Marika

Mit néz rám kis Marika, édes,
Olyan áhitattal, hívően,
Minthogyha valami különbet,
Valami szépet várna tőlem.
….Várhatna tőlem.

Mert annyit hallott szólni rólam
S most, hogy itt van a közelemben
- A mint fölnéz rám nagy szemével –
Tán valami nagyot lát bennem?
…Sokat lát bennem?

- Nem jól van így, Marika lelkem,
Ezt én nem érdemlem magátul,
Ki oly magasan áll fölöttem.
Az én helyem lent, messze hátul.
…Odale hátul…

Maga a zsenge ártatlanság,
Még tiszta álmok szent hivője;
A teste hab, az arcza hamvas
S a lelke liliomba szőve.
…Fehérbe szőve…

Énnékem kéne – lássa – érzem,
Elé borulnom meghatottan
S rá föltekintve sírva-sírnom,
Hogy egykor én is tiszta voltam.
…Ily tiszta voltam.

Harasthy Lajos