Most tették közzé a szeptemberben Pécsett tartott országos gazdakongresszus iratait. Ezek között különösen figyelemreméltó és aktuális Hertelendy Ferencz nyugalmazott főispán, főrendiház tag előadása a czigány-ügyről. Hertelendy, a ki már 1901-ben, mint országgyűlési képviselő a törvényhozásban is sürgette ennek az égető kérdésnek a rendezését, ebben az előadásában nemcsak tanulmányainak értékes eredményét foglalta össze, hanem konkrét javaslatokat is tesz az ügy megoldására.

Az előadás bevezető része vázolja azt a kivételes helyzetet, a melyet a vakmerő, portyázó kóborczigányság teremtett a maga számára. Adót nem fizet, gyermekét nem taníttatja, nem katonáskodik, fegyverhasználati jog nélkül fölfegyverkezve jár; a más földjén tart lovat s más portáján lakik, illetősége nincs, az anyakönyvben különböző neveken szerepel; lop, rabol, gyilkol; a vészben elhullt sertést nemcsak megeszi, hanem annak eszközével az egészséges sertésekre is szántszándékkal átviszi a betegséget, hogy szüretje legyen az ingyenpecsenyében.

Ilyen állapotok sehol a művelt világon nincsenek. Épen az emberség, a jogegyenlőség követeli, hogy a kóborczigányokra is kiterjeszszék mindama törvényeket, a melyek az ország minden más polgára kötelezők. Foganatosítani kell ugyanis velük szemben a községi törvény ama rendelkezéseit, a melyek a hatósági fölügyeletre, az illetőségre és a költözködésre vonatkoznak, érvényt kell szerezni a toloncz-szabályoknak, a köteles iskoláztatásról szóló törvényeknek, a gyermekek gyógyításáról intézkedő törvényes rendelkezéseknek, s ama hatósági jognak, mely szerint megszüntethető az apai hatalom, ha az apa gyermeke tartását és nevelését elhanyagolja, vagy erkölcsösségét, avagy testi jólétét veszélyezteti.

Hivatkozik még a tanulmány az elhagyott gyermekekről szóló törvényekre és az sürgei, hogy mindezeket az intézkedéseket a kóborczigányokkal szemben energikusan foganatosítsák. Kétségtelen, hogy a kóborczigányok gyermekeik tartását, nevelését teljesen elhanyagolják, anyagi és szellemi jólétük előmozdítására mitsem tesznek, úgy, hogy e gyermekek föltétlenül és örökre elvesznek az állam s a társadalom számára.

Épen az emberiesség követeli, hogy e gyermekeket kimentsék az anyagi, szellemi és erkölcsi nyomorból s a bűnök fertőjéből. El kell tehát őket venni szüleiktől s állami nevelésben kell őket részesíteni. Határidőt kell kitűzni az említett összes törvényes rendelkezésnek, a kóborczigányokkal szemben való érvényesítésére s ez által számuk apadni fog, mert tüstént szabadabb hazát keresnek vándorösztöneiknek.