Budapest, 1907. deczember hó 27-én.

Már ezelőtt 13 évvel propagáltuk a tornász-bajnokság eszméjét. E hosszu idő leforgása alatt ebbeli nézetünk nem változott s időközben is megragadtuk az alkalmat, hogy a modern versenytornázás megkedveltetése és népszerűsítése érdekében a bajnoki versenyek megvalósítását sürgessük.

A BTC., MTK., Postás, a BBTE. a legnagyobb hazai tornaegyesületeink, a vidéki egyesületek képviseletében benevezett Szegedi Torna Egylet pedig hazánk egyik legrégibb sporttestülete.

Valamennyi benevezett egyesület csapata pompásan elkészült a versenyre. Az egyéni versenyzők pedig nagyszerű tudásuknak kifejtésével emelték a bajnoki versenyek színvonalát.

A csapatverseny győztese a Budapesti Torna Club lett. Az 1907. évnek bajnokcsapata a magas nyujtón kitűnően iskolázott tornászokból áll s különösen Kmetykó János csapatvezető és Szűcs Vilmos tökéletes tudással elősegítették a csapat győzelmét. Az egyéni bajnokság győztese Erődy Béla (Bp. Posta- és Távirda Tisztviselők Sport-Egyesülete) lett. Erődy régi tornász, kinek technikai tudását, bámulatos energiáját és páratlanul plasztikus testtartását már sokszor méltattuk. Kétségtelen, hogy Erődy a legméltóbb a büszke bajnoki czím viselésére. Nagyszerűen dolgozott a Szegedi Torna Egyesület kitűnő csapata, mely nagy figyelmet keltő munkájával az első tornásztestületek közé küzdötte fel magát e versenyen.

A bírói tisztet a csapat-versenyeknél Szuffka Manó, Bahn Ferencz és Ujhelyi Sándor, az egyéni versenyeknél Galambos Ede, Bábel Rezső és Hellmich Ottó nagy körültekintéssel és páratlanul töltötték be.

A verseny rendezését mintaszerűen bonyolította le a magyar tornaügy világszerte ösmert triumvirátusa: Bély Mihály, Iszer Károly és Maurer János. A társadalom érdeklődésének felkeltésén maga a MOTESz agilis elnöke, Nagy Emil dr. országgyűlési képviselő buzgolkodott, kinek főérdeme, hogy a parlament vezéreinek figyelmét is felhívta a bajnoki tornaverseny jelentőségére.