Dtum
Login with Facebookk
1907 | Február

Tolsztoj Leo halálmadara

Tolsztoj Leo

A jásznája-poljánai ősz remete, Tolsztoj Nyikolajevics Leo gróf csendes otthona fölött már évek óta látják a kósza halálmadár áskálódó keringését. Igaz, hogy a felebaráti szeretet kozmikus lelkű apostola már sokszor járt a halál előcsarnokában, sokszor volt ágyhoz rögzített beteg s a serczegő szavú távíró szerint, még többször halt meg, mint a hányszor súlyos betegsége folytán meghalhatott volna, de a gondviselés jóvoltából mindannyiszor milliók örömére a hír valótlannak bizonyult.

 

A múlt hetekben is így volt, holott a fiatal lelkű ősz filozófus pompás egészségben él az ő vörösinges muzsikjai között. Nos, de hol is lehetne egészségesebb és vidámabb ez a mélységes gondolkozású és sajátos elvek örökös hullámzásában élő, unos-untalan tépelődő aszkéta gróf, ha nem az ő torzonborz hiú muzsikjai között?

 

A modern kultura emberáradatában Tolsztoj filozófusi egyénisége megrendülne. Eszményi élete megbénulna s lelkéből bizonyára csak erőtlen és színtelen érzéseket tudna kiváltani, mihelyst elhagyná rusztikus otthonát és környezetét, melyből sajátosan érdekes bölcslkedése s egész írói egyénisége táplálkozik.

 

Erőteljes, egészséges életkedvet érzett, mihelyt a csendes kozák faluban megtelepedett. Ez ő! Maga Tolsztoj, saját íráásának "A kozákok" czímű elbeszélésének a hőse. Kerüli a modern élet mocsarait, imádója az egyszerűségnek. Szóban, írásban és tettben apostola a felebaráti szeretetnek. Tanult jogot, nyelveket, behatóan foglalkozott a pedagógiával és filozófiával.

 

Mint tüzérkatona, bekószálta a Kaukázust s részt vett Szebasztopol védelmében. Belekóstolt a tékozló orosz főurak illatszeres szalonéletébe: pazarolt, nyugtalanabb volt Gorkij boszjákjainál, megcsömörlött a kultúrától, idejekorán abbahagyta a bolyongást s azóta csendes visszavonultságban, egyszerű muzsikruhában töpreng az élet legfontosabb problémáin. Szorgalmasan szántogatja a papirost, de megfogja az eke szarvát is.

 

Kapál, kaszál s gyakran úgy dolgozik, mint egy földmíves vagy iparos. Életfölfogásából még Turgenyeff sem tudta kizökkeneni, ki halálos ágyán, reszkető kézzel ezeket írta utoljára: "Tolsztoj gróf, nemzetem legnagyobb íróa térjen vissza kizárólag az irodalmi munkához!" Tolsztoj azonban továbbra is maga varrja a csizmáit, de emellett meglepően éles megfigyeléssel vizsgálja a lét kérdéseit.

 

Az egész társadalmi élet úgy, a mint van, szerinte csak végromláshoz, és nem a boldoguláshoz fogja vezetni az emberiséget. Igen jelentős szrepe van az érzéseinek harmonikus kialakulásában a természetszeretnek. Ő maga mondja egyik művében, hogy "A természettel együtt lenni, őt látni, vele elbeszélgetni, ez az én legnagyobb boldogságom." Mind e mellett szívét, lelkét oly nagy emberszeretet hatja át, melyhez hasonló jelenséget egyetlenegy realistánál sem találunk.

 

A nagy filozófus sokszor belemerül a subjektivizmus mámorába is s ilyenkor logikai rendszere megzökken s kissé homályos lesz. Világnézete mindig csak látszólagosan befejezett. Művei alapján egyesek pesszimisták, mások a pantheisták, naturalisták és moralisták közé sorolják s vannak olyanok is, a kik misztikus szociálizmust olvasnak ki alkotásaiból.

 

Bölcselkedésének úgyzólván minden irányát az "Evangeliumom" czímű munkája tárja elibénk. Minden műve az életnek egy-egy új fázisát világítja meg. Regényeinek tendencziája szembeötlő. Mély felfogással, a lángelmék tündöklő lelkivilágával érez és jellemez minden legkisebb helyzetet, minden legcsekélyebb szereplőt.

 

Életelveinek megértéséhez bőséges magyarázatot nyújtanak különösen regényei, melyekkel világirodalmi sikereket aratott. "A kozákok" Olevin-jében bemutatja önmagát, de bemutatja egyúttal azt a típust, a ki szíve mélyéből megutálta a túlfinomult kultúra kinövéseit, ferdeségeit. Otthagyja a társadalmat s egyszerű, rusztikus kozákok közé emigrál.


Egyszerűségében, emberszeretetében azonban sokszor túlzásba esik. Fölöslegesnek tartja a börtönt, a bíróságot, a büntetést, sőt határozottan erkölcstelen intézménynek hirdeti mindezt a "Feltámadás" czímű regény mély érzésű és gondolkodású hőse: Nechludof, a ki voltaképpen szintén nem más, mint maga Tolsztoj.

 

Nechludof szavaiból valami rózsás ködfátyolon keresztül kiérezzük, hogy ez undorítóan önző világ egyszer jobb lesz, - meg fog ujhodni minden s az emberi gyarlóságok sötét foltjai mellett, a testben, az érzésben, a szívben, a lélekben valamikor első hely fog jutni a szűziesen tiszta mocsoktalan könyörületnek, a megbocsátásnak,- embertársaink megbecsülésének.

 

Ilyen elvek előtt meghajlik az is, a kinek nincs színes képzelete, a ki nem képes jásznaja-poljánai remete-filozófus különös életfelfogását nyomon kisérni, mert érzi és látja tetteiből és műveiből a maggyőződés ragyogo kristályvirágait, érzi azt a szenvedélyes bátorságot, melylyel harczba vonul meggyőződéséért, a szegények, a gyengék, a tanulatlanok s különösen a nép érdekében.

 

Gorkij nagy virtuozitással színezi a szennyt, a piszkot s triviálist, az erkölcstelent, Tolsztoj nem keresi, csak igazolja, csak konstatálja, hogy ilyen is van s óvatosságra int. És a mikor álmainak tüzes étherét megmételyezve látja, elhatárzza, hogy baskírok köz megy, a hol friss levegőt fog szívni, kumist inni és állati életet élni...


Szerencsére nincs rá szüksége. Megnyugat erről a "Háború és béke" czímű regénye, melynél- Turgenyeff szerint az egész orosz epikai költészetben nem teremtettek különbet, s megnyugtatnak különösen az ő vörösinges muzsikjai, a kik nemcak szeretik, hanem valósággal bálványozzák az orosz nép legnépszerűbb emberét, az agg, a becsületes, a muzsik ingben és bocskorban járó apostolt.


Tolsztoj minden világirodalmi szerepe és jelentősége mellett, tipikus orosz ember. Tipikus orosz gondolkodó, szíve minden dobbanása első sorban az orosz muzsiknak szól. S daczára ennek s daczára nagystilű írói kvalitásának, saját hazájában támadtak leghevesebb ellenfelei.

 

Legnagyobb ellensége Pobjedonszczef volt, a szent szinodus hírhedt és engesztelhetetlen kurátora, a kinek sikerült azt is elérnie, hogy kiközösítsék az egyházból, egyidőre betiltották könyveinek és arczképeinek elárusítását, megfenyegették Szibériával s bevonták mindazokat a képes lapokat, melyeken az agg orosz író arczképe ékeskedett.

 

De ha egyszer a csendes Jásznája-Poljána lankás vidékére komolyan fog lecsapni a kósza halálmadár, s a hír megczáfolhatatlanul valónak fog bizonyulni, akkor majd megtudja a nagy orosz birodalom is, kit veszített el a csendes moszkvavidéki falu töprengő remetéjében...

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Marie Antoinette francia királyné hárfája Marie Antoinette francia királyné hárfája
Az idei budapesti ősznek rendkívül finom, művészi szenzációja volt: a...
Harc a homokviharban, a gépkocsi a sivatagban Harc a homokviharban, a gépkocsi a sivatagban
A sivatagban sokszor százkilométerekre nem lehet mást találni, mint...
Méregdrága minden, de mulatni nem lehet Méregdrága minden, de mulatni nem lehet
A ligeti szórakozóhelyek közt mindig keresett hely volt a Jardin de...
Egy épület védelmében Egy épület védelmében
Talán még egy budapesti épület sem találkozott olyan viharos...
Revízió alá veszik Abdul Kadir és felesége tartózkodási engedélyét Revízió alá veszik Abdul Kadir és felesége tartózkodási...
Revizió alá veszik a török hercegi pár tartózkodási engedélyét, ha...
Budai „33”-as – Attila 3:2 (1:1) Budai „33”-as – Attila 3:2 (1:1)
Meglepően erőteljes játékot produkáltak a miskolciak, akik az első...
Amíg egy asszony eljut odáig  - Szederkényi Anna regénye Amíg egy asszony eljut odáig - Szederkényi Anna regénye
Ennek a regénynek az írója jó pár év óta küszködik az irodalommal,...
 Afganisztán a vérbosszú földje Afganisztán a vérbosszú földje
Országhatárhoz érkezés többnyire bosszúságot jelent az utas számára,...
Magyarország miniszterelnökének nyilatkozata római látogatása előtt Magyarország miniszterelnökének nyilatkozata római látogatása...
Bárdossy László magyar királyi miniszterelnök elutazása előtt a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98