Öreg királyunk nagybeteg, s rabbá tette a betegség schönbrunni palotájában. Az egész ország aggódó figyelemmel lesi most a betegségről szóló híreket s tele vannak ezekkel a külföldi ujságok is.

A külföldön is nagy részvétet kelt a lovagiasságáról és bölcsességéről ismert agg király betegsége s politikai szempontból is világszerte azt óhajtja mindenki, hogy gyógyulással végződjék a szenvedése.

Hiszen I. Ferencz József az öszszes uralkodók közül kiemelkedik abbeli nemes meggyőződésével, hogy a háboru a legnagyobb szerencsétlensége a népeknek. Az ő akaratának nagy része van az európai béke fentartásában s ezért világszerte nagy a népszerűsége. Nem csoda tehát, ha a külföldön is megdöbbenést és részvétet kelt a betegsége. Két hete mult már, hogy az első hír szárnyra kelt a király betegségéről.

Eleinte nem okozott aggodalmat, hiszen mindenki tudja, hogy uralkodónk milyen katonás ember s erős szervezete milyen könnyen, férfiasan legyőzte eddig egészségének mindenféle változását. Mindenki azt hitte, hogy néhány napi gyengélkedés után ujból egészségesen hagyhatja majd el schönbrunni palotáját.

A hírek azonban napról-napra nagyobb aggodalomra adtak okot s a hét elején már attól kezdtek tartani az orvosok, hogy a király erős influencziája tüdőgyulladása makacsodhatik. Csodálatos, hogy milyen nagy lelki nyugalommal és milyen férfiasan tűri betegségét az agg király.

Legutóbb akkor mutattuk be képét lapunkban, a mikor a karintiai hadgyakorlaton volt. Ez a kép lovon ülve ábrázolja uralkodónkat s meglátszik rajta, hogy testestül-lelkestül katona. Íme, még betegségében is megőrizte ezt a katonás tulajdonságát: most is az maradt, aki eddig volt s bízva erejében nem törődik betegségével.

Az orvosok már a hét elején azt ajánlották neki, hogy feküdjön ágyba és ugy várja meg a gyógyulását. Katonatermészete azonban most sem hagyta el: orvosaira nem hallgatva, még betegségének sulyosodásakor is minden reggel öt órakor talpon volt s íróasztalához ülve tovább végezte rendes napi munkáját.

A mult héten szombaton, már tüdőgyulladástól féltették az orvosok s ő mégsem mondott le rendes életmódjáról. Kerzel tanár az íróasztalnál ülve találta, a mikor belépett hozzá, hogy megvizsgálja. Ott dolgozott a beteg király szorgalmasan, mint egészséges korában. Már előbb órák hosszáig tanácskozott hadseregével és főudvarmesterével. Alig tudták lebeszélni arról, hogy kimenjen a szabadba rendes napi sétájára.

Katona ő még betegségében is s a gyógyszerrel való kezelésről egyáltalán hallani sem akart s alig lehetett erre rávenni.