E héten ültük meg ezer esztendős emlékezetét annak, hogy a honfoglaló Árpád vezér a föld alatt pihen. A magyar nép szívében soha sem halt ki iránta a kegyelet, s jellemző magára a fejedelemre is, de a népre is, hogy ma is „ Árpádapánk” a neve. Apjának tekintette a nép, s apjának tekinti mind e mai napig. De már a história kevesebb kegyeletet tanusított személye iránt.

Magyar forrásból se egyéniségéről, se jelleméről, se személyi tulajdonairól nem tudunk semmit. Még csak egy halvány vonást sem tartott fenn lelkületéről a hagyomány vagy a krónikás. A külföldi írók közül is egyedül Bölcs Leó byzanczi császár az, a ki a személyéről megemlékezik , s annyit mond róla , hogy bölcs tanácsú és gondolkodású kiválóan vitéz és uralkodásra termett férfiú.

De ha nem emlékezik is róla a krónika, ő maga eléggé gondoskodott róla, hogy tetteiből és alkotásaiból megismerhesse őt a késő unoka. Maroknyi néppel nem csak megtudta hódítani ezt az országot, de gondoskodni tudott arról is, hogy nemzete ezer esztendeig meg is tarthassa. Európa mai államai közül abban az időben még egy sem volt megalakulva.

A németek itt voltak , de nem képeztek egységes államot, Francziaország földje sok herczegségre volt feldarabolva. Olaszország fölött egy csomó kényúr és egy csomó municzipium osztozkodott. Árpád egységes államot alkotott azon az egész területen, melyet hadaival meghódított.

Pedig ez ilyen új keletű országban sokkal nehezebb feladat lehetett, mint máshol. Növelte a nehézséget az is, hogy a hódító faj a megtelepülés után is sokkal kisebb lehetett, mint azok, a kiket leigázott , s a kiket féken kellett tartania.

De a legnagyobb nehézséget bizonynyal az okozhatta, hogy Árpád egy szabadsághoz szokott nemzedéket hozott magával Ázsia sikjairól, mely béklyónak tekintette még azt is,hogy fejedelme legyen. Mennyi bölcsesség kellett csak ahhoz is, hogy a hét törzsfő közül őt válaszszák el a főhatalomra, s hogy a mellőzöttek a választásba nyugodjanak, azt mindenki megitélheti, a ki a magyar irigy természetet csak valamenynyire is ismeri.

S még nagyobb bölcsesség s államférfiui kvalitás kellett ahoz, hogy a hatalmat, melyet személyére ruháztak csupán , átöröklővé tegye családjában. Igaza van Leo császárnak, bölcs tanácsu és gondolkodásu férfiúnak kellett lennie. Semmi se bizonyítja e bölcsességet ékesebben, mint az a tény, hogy nemzete még ma is él.