( r ) A folyó év első három hónapja a magyar malmok legkedvezőtlenebb időszakai közé sorozható, amelyhez hasonlóban már jó hosszu idő óta nem volt része malomiparunknak.

Nemcsak az uj kiegyezésnek malomiparunkat érintő hátrányos vonatkozásai éreztették hatásukat, hanem még a természetes viszonyok alakulása is károsan befolyásolta a malmok üzletmenetét, nem is szólva azon óriási nehézségekről, amelyeket a folyó üzlet hozott minduntalan felszinre.

Az a körülmény, hogy tavaly Ausztriának viszonylag sokkal jobb aratása volt, mint nekünk, rendkivül megnehezitette a magyar malmok különben kielégitő üzletét odaát és a kenyérlisztek igen magas ára nálunk Magyarországon a vámőrlés felé terelte a fogyasztást, ami által a kereskedelmi malmok forgalma csökkent. 

A sulyos viszonyok eredménye volt a mai kampány elején életbeléptetett heti 2 napi üzemszünet Budapesten és a vidéki malmoknak ehhez csatlakozó egy, illetőleg másfél napos heti üzemmegszoritása, mely további kifejlődésében oda vezetett, mert kényszeritő szükség volt, hogy az üzem Budapesten heti 4 napra, a vidéken pedig egyáltalában heti 5 napra redukáltassék.

Hogy ezen üzemszünetelés okozta költségtöbblet mit jelent ma – a költségek 3/7, illetőleg 2/7 emelkedéséről van szó – könnyen felfogható és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a malmok különben is már hosszu idő óta mindennemű őrlési haszon nélkül dolgoznak, akkor fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen nagymérvű tényleges veszteséget kell felmutatnia a gyártási mérlegnek.

A veszteséget okozó jelenségek közé kell számitani továbbá azon nagy terheket is, amelyeket a fennálló óriási lisztkészletek raktározása, biztosítása stb. ró a malomra. Jellegzetes mindenesetre az, hogy a vidéken sok malom teljesen beszüntette üzemét, mert ez aránylag kevesebb veszteséggel jár, mint az őrlés maga. Meg kell emliteni azonban azt is, hogy ebben szerepe van a buzamegszerzéssel járó nehézségeknek is, hisz némely vidék teljesen hijjával van buzának és rozsnak.