Dtum
Login with Facebookk
1908 | Április

A vér a szervezet védelmében

Midőn Loewenhoek az általa feltalált mikroskóppal 1673-ban felismerte a vér különböző alakelemeit, talán gondolni sem mert fölfedezése óriási horderejére. Bár már az ő kezdetleges górcsöve is megmutatta, hogy a vérserumban, ebben a fehérjedús savóban, szilárd alkotórészek is vannak, a melyek hosszabb állás után vagy centrifugáláskor a savó alján gyűlnek össze; bár tisztán lehetett látni a vöröses és fehér vérsejteket, de a fölfedezés mégis csak a tudományt, nem pedig a gyakorlati életet gazdagította.

Sok időnek kellett eltelni addig is, míg rájött a kutató elme, hogy a vörös vérsejtekben (erythrocyta) egy különös természetű anyag van, a haemoglobin, a mely legfontosabb közvetítője a tüdőkön való gázcserének, t. i. a haemoglobin szállítja a levegőből felvett oxygént a test egyes sejtjeihez. A fehér vérsejtek (leukocyta) szerepéről még ekkor semmit sem tudtak.

Egészen mások a viszonyok ma. A sokak által oly nagy lelkesedéssel művelt serologia, vagyis a vérserum különböző sajátságaival, hatásával foglalkozó tudományág szinte csodálatos dolgokat hozott napvilágra, olyan dolgokat, a melyekről nemcsak a XVII. századbeli Loewenhoek, de még a 15-20 év előtti generatio sem mert volna álmodni.

Egyik ilyen nagyjelentőségű tulajdonsága a vérnek természetes védelem szolgáltatása a szervezetbe jutott idegen anyagok, bakteriumok ellen. A ki a vérnek ezt specifikus sajátságát először felismerte, Fodor József budapesti egyetemi tanár volt, a ki 1886-ban. „A vér bakteriumölő képességéről” hoszszabb dolgozatot mutatott be az Akadémiának s publikálta azt külföldön, a melyben azt fejtegette, hogy a serum és a vérplasma nagyon gyakran azzal a képességgel bír, hogy a microorganismusokat megöli és a bakteriummérgeket mérgező hatásuktól megfosztja.

Dolgozata felett azonban hamar napirendre tért a tudományos világ a nélkül, hogy annak különösebb jelentőséget tulajdonítottak volna. Csak az utóbbi években került a kérdés ismét felszínre, a mikor aztán a megoldása körül kifejtett óriási tevékenység sok szép és értékes eredményhez vezetett.

Szervezetünk már ab ovo bizonyos resistentiával bir a bakteriumok ellen. Mutatja ezt az a körülmény, hogy számos kórokozó (u. n. pathogen) bakterium tanyázik szervezetünkben a nélkül, hogy ott a legkisebb kellemetlenséget vagy bajt okozná. Felveszik, hogy ezekben az esetekben a bakteriumok elleni természetes ellenállóképesség fokozódottsága van jelen, a minek okát a vér bakteriumellenes anyagainak megszaporodásában látják.

Hogy chemiai értelemben mi ez az anyag, még biztosan nem tudjuk, de hogy van ilyen, az kétségtelen. Igen nagy valószinűség szól a mellett, sőt csaknem bizonyos, hogy a vér fehérjéi jönnek itt tekintetbe, a serumalbuminok, a különböző fiblingeneratorok, vagy pedig a globulinok. Annyit azonban biztosan mondhatunk, hogy a vér bakterkiumölő hatása fehérjetartalmú anyagokhoz van kötve, a melyeket azonban az 55ş-nál magasabb hőmérsék már tönkretesz.

Fontos adatokat szolgáltatott a physiologia a serologusoknak, midőn megállapította, hogy a vérben egyes idegen anyagoknak chemiai hatása megszűnik és a szervezetben idegen élőlények megelöletnek és feloldódnak. Ez a körülmény rendkívül fontos az egyén megmaradása érdekében és éppen ez vezetett ezen folyamatok felfedezésére. Így talál védelmet a szervezet a mérgek hatásával és az idegen élőlényekkel szemben, a melyek a védőkészülékek daczára is a szervezetbe hatolnak.

A szervezetbe jutott idegen élőlények, sejtek megölése és tönkretétele részben két anyag együttes működésének a következménye. Az egyik ilyen anyag az alexin (Buchner), mely az egészséges szervezet vérében mindenkor jelen van, bár nem állandó mennyiségben. Hatásossága bizonyos hőmérsékhez van kötve, a mely legkifejezettebb a testhőmérséknél s 0ş-on és 56 ş-nál félórán át való hevítésnél megszűnik.

Még nem tisztázott kérdés, hogy miből keletkezik; többnyire a fehér vérsejtekből származtatják olyképpen, hogy élő fehér vérsejtek (leukocyta) választják ki önmagukból, vagy pedig azok elhalása után válik belőlük szabaddá.

Maga az alexin nem elégséges a fertőző anyagok elpusztítására, hanem szükséges egy másik anyag is, hogy az alexinek hatásukat kifejthessék. Ezt az anyagot immuntestnek (Pfeiffer) nevezik. Már nem oly érzékeny a hő iránt, mint az alexin, mert rendszerint elbírja a 60 ş-on felüli temperaturát is a nélkül, hogy hatásosságából veszítene. Megtalálható a normális vérserumban is, bár mindig csak csekély mennyiségben.

Azonban rendkívül megszaporodik, ha a szervezet megbetegedett vagy pedig előbb bizonyos módon kezeltük azt. Az immuntestet az elpusztítandó testek, élőlények magukba fölveszik és ott tartják a hatás bekövetkeztéig. Ez az egyesülés már néhány fokkal a fagyáspont felett megtörténik, vagyis olyan hőmérséken, a melyen minden alexinhatás még kizárható.

a vizsgálatok során kiderült, hogy az immuntest specifikus vonatkozásban van azzal a sejtfajtával, a melylyel egyesül és a melyet megtámad. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a vérben nem egy, hanem számos immuntest-species kering.

Az immuntestek jó része egészséges egyének vérsavójában is megvan, ha azonban ezeknek mennyisége valami okból csökken, fokozódik a dispositio a fertőző betegségekre. Azonkívül minden oly behatás, a mi csökkenti a vér alexin- vagy immuntest tartalmát, szintén fokozza a fertőző betegségekre való hajlamosságot. A normális vérserumban levő immuntestek a tejbe is átmennek s így a csecsemőket a fertőző betegségekkel szemben már az anyatejjel való táplálás is nagy mértékben megóvja, a mi ismét hatalmas fegyver a csecsemők mesterséges táplálása ellen folytatott heves küzdelemben.

Azt láttuk, hogy az alexin és az immuntest a normális ember vérserumában mindig feltalálható. Másként áll a dolog az antitoxin-okkal, a melyek csak olyan egyének vérében annak jelen, a kik betegek voltak, vagy pedig bizonyos kezelésben mentek keresztül.
Az antitoxin, egyik leghathatósabb eszköze a vérnek a szervezet védelmében.

Az eddig ismert kórokozó bakteriumok legtöbbjének toxinja (mérge) specifikus antitoxin-képződéshez vezet, azaz az antitoxinok vagy kizárólagosan, vagy legalább is legerősebb azon mérget közömbösítik, a melynek behatására termelődtek. Azonban hangsulyozandó, hogy az antitoxin csak a toxint közömbösíti, a bakteriumot, mely az illető mérget termelte, - nem, vagy legalább nem szükségképpen pusztítja el.

Azokban a betegségekben, a melyeknek okozói oldható mérget termelnek, kétségtelenül az antitoxinképződés az, a mit a megbetegedett szervezet a gyógyulásra felhasznál. Az antitoxin mintegy megfosztja a mikroorganismusokat fegyvereiktől és az ilyen bakteriumokat aztán a szervezetben rejlő egyéb erők meg tudják ölni.

Az egyik ilyen erő a vérsavónak az idegen sejtekre és a bakteriumokra kifejtett azon hatása, melyet agglutinatio-nak vagy összecsapzódásnak neveznek. Míg az antitoxin csak a bakteriumok anyagcseretermékeit köti meg, addig az agglutinatiónál maga a bakterium esik áldozatul.

A vérnek még egy fontos sajátságáról kell megemlékeznünk, ha az immunitástan mai állását tisztán akarjuk látni s ez a phogocylosis. Vannak ugyanis a vérben a fehér vérsejtek közé tartozó vándorsejtek vagy phagocyták, a melyek szervezetünk minden részén átvándorolnak s ott – mint az elnevezés mutatja – körülvezsik, „felfalják” és tovább viszik a különböző szilárd anyagokat és bakteriumokat. Működésük azonban nem tisztán mechanikai, azaz nemcsak szállítanak, hanem az olyan anyagokat, a melyek oldhatók, lassankint fel is oldják és ily módon tönkreteszik.

A serologia terén elért eredmények teljesen megváltoztatták eddigi tudásunkat, gondolkodásuk módját a jövőre nézve s főleg a therápiát. Bevallhatjuk, hogy nem sok a túlzás abban a karriakturában, a melyet a német tudományos szellemesség az orvosi ténykedés jövőjéről alkotott olyképpen, hogy lovakat állított be a patikába, melyeknek megcsapolt oldalából a legkülönbözőbb serumok nyerhetők.

Ha pedig tanulságot akarnánk levonni az elmondottakból, az csak egy lehetne: törekedjék mindenki, hogy a vérképzőszervek, a keringési rendszer és maga a vér minél kevesebb insultust szenvedjenek, mert ezeknek minden legkisebb megkárosodása egy-egy hatalmas fegyvert ad az infectio kezébe.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Népcipőt tervez a kormány Népcipőt tervez a kormány
Napi 4000 pár cipőt tud előállítani a zlíni Bata-gyár. Egy munkás...
Öt új verseskönyvről Öt új verseskönyvről
Kassán, tavaly karácsonykor jelent meg a Globus kiadásában Márai...
A csongrádmegyei éhező kubikosok kétségbeesetten várták a kormány segitségét A csongrádmegyei éhező kubikosok kétségbeesetten várták a kormány...
A csongrádmegyei földmunkások fájdalmas munkanélküliségének ügyében a...
Az NSC hölgyversenye Az NSC hölgyversenye
Az NSC úttörő kísérlete teljes mértékben sikerült. Sok induló, szép...
Dózsa Györgytől Pista bácsiig Dózsa Györgytől Pista bácsiig
Az első magyar földmíves, aki a parlament piros szőnyegét taposta,...
A nagyhatalmak Roosevelt békeajánlatáról A nagyhatalmak Roosevelt békeajánlatáról
Roosevelt üzenete nagy meglepetést okozott az egész Egyesült...
A képviselőválasztások eredménye és a nagy válság A képviselőválasztások eredménye és a nagy válság
Január 26-ikától 31-ikéig az ország összes kerületeiben megtörténtek...
Viktor Emánuel és Badoglio teljesen az angolszászok mellé álltak Viktor Emánuel és Badoglio teljesen az angolszászok mellé álltak
Viktor Emanuel és Badoglio tábornagy vasárnapi nyilatkozatukban...
Márffy Ödön festőművész az Ady-hagyatékról
Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom! Hosszú ideje szótlanul tűröm a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98