Dtum
Login with Facebookk
1908 | Augusztus

A londoni olympiai szállás és az angol mindennapok

Beszámoló utleírás.
Írta: Kmetykó János.

 

A londoni állomáshoz dr. Nagy Béla és Lauber Dezső jött a magyar csapat elé. Az ő vezetésük alatt vonultunk be – 5 omnibuszon – a hatalmas városóriásba.

Semmiféle hivatalos fogadtatás nem volt. Egyetlen angol sem jött elibénk. Semmiféle vendégeket fogadó bizottságot, rendezőséget, vezetőt sem találtunk. A városban sem hirdette semmiféle dísz, zászló vagy más eféle dolog, hogy itt egy világhírű eseményre készülnek. Amerre csak a szem tekintett, mindenütt füstös, csupaszfalu, hideg épülettömegek, óriási forgalom, nagy zaj. Mondhatom, nem a legkellemesebben éreztük magunkat. Az első hideg londoni levegő megütötte meleg, magyar természetünket.

Egy félórai kocsizás után megérkeztünk a Hotel Imperial-ba, ahol még hüvösebb fogadtatás után a szálloda-tulajdonos egy másik épületébe, a Hotel Bedford-ba czipedtünk. Jó két órai várakozás után elkészült a lakásbeosztási ív s ki-ki megkezdette a hurczolkodás második részét, saját szobájának számát keresve.

Érdekesen voltunk elhelyezve. A lakásépület öt emeletes volt s a versenyzőket is öt rangsorba osztva helyezték el benne. Az első emeleten a vezetőség, a hivatalos sajtó és a rendezőség lakott, kiváltságos szeretetébe fogadván néhány féltve őrzött világrekordot javítani készülő versenyzőt; a második emeleten a pótrendezőség s a kevesebb esélylyel induló versenyzők laktak; a harmadik emelet szobáiban a „nép” tanyázott, mely a negyedik és ötödik emeletet is elfoglalta. Antos barátom dolgát jól felvitte az Isten, amennyiben – legerősebb versenyző lévén a tornászok között – számára az 5-ik emelet egy takaros kis szobája állott nyitva. Ő néki nem kellett lépcsőt mászni, mivel napjában jó néhányszor a liftet is használta.

Némely szobában egy, máshol két-három versenyző is lakott, de a nyugvóhely általában megfelelő volt.
Este 10 órakor – legtöbbször – mindenki otthon volt és pihenni tért. Kellemetlen zaj, lárma nem zavarta az éjszakai nyugodalmat.

Napjában háromszor étkeztünk reggel 8, délután 1 és este 8 órakor. Megfelelőnek csak a reggeli volt mondható: kávéból vagy teából, igen sokszor ehetetlen halból, de mindenkor igen jó tojásos sonkából állott. Kívánatra a sonkát nyersen is feltálalták: ha kevés volt, ismételni lehetett. A reggeli tehát kielégített minden magyar gyomrot.

Másként volt azonban az ebéddel és a vacsorával, mely minden tekintetben élvezhetetlen volt. Vezetőnk, Muzsa Gyula orsz. képviselő érintkezésbe lépett az ellátást és utazást vállaló Cook-czéggel, de szives közbenjárásának alig volt valami eredménye. Az első naptól az utolsóig élvezhetetlen volt minden ebéd és vacsora menüje. Volt versenyző – ha jót tudom ismét Antos barátommal történt meg a dolog – aki néha ebédre 15 – 20 drb. vajas kenyeret evett – narancsvizzel.

 

A kiszolgálás valósággal angolos kimértséggel és lassusággal történt. Aki megvesztegette a pinczért néhány penny előzetes leadásával, az valamivel türhetőbb kiszolgálásban részesült. Sajnos, voltak versenyzők, kik ezt nem tehették. Legkellemetlenebb a füszer nélküli főzelék volt. Nem birtunk néki semmi féle módon ízt adni: sóztuk, borsoztuk, czukroztuk, vajaztuk, eczettel is leöntöttük és végül – az egészet otthagytuk. Pedig jól megfizettük az árát. Majdnem duplán.

Legjobban csinálták az amerikaiak, kik két-három szakácsot is hoztak magukkal. A szakácsok bevásároltak és oly eledelt készítettek az amerikaiak részére, mint amilyet azok parancsoltak.
Mi is megcselekedtük volna ezt. A mi 40,000 koronánkból kivehettünk volna egy hónapra egy megfelelő lakóházat és vihettünk volna magunkkal egy magyar szakácsot, ki kívánalmainkat jobban kielégítette volna, mint a Bedford-Hotel szakácsa. És a hüvösen fogadó angol rendezők megtaláltak volna bennünket ezen épületben is. Így a koszt és talán a lakás is jobb lett volna és jobb eredménynyel szerepeltek volna versenyzőink is.

Igen nehéz dolog egy idegen nemzet konyháját megszokni, különösen akkor, ha az – még az odavaló angol viszonyok szerint is – rossz. Szerintem mellőzni kellett volna a szokásos menüt; a versenyzők jobban megelégedtek volna egy tányér jó levessel, egy darab jó sülttel, egy kevés tésztával és gyümölcscsel. A többi öt hat féle fogást odaajándékozták volna az angoloknak.

A rossz konyha elrontotta a gyomrunkat. A rossz gyomru ember kedélyállapota pedig unalmas, hideg, fizikai állapota pedig normális nem is lehet. Ez volt tehát az oka annak is, hogy a magyar versenyzők nagy része egymással csak ugy szükségből, kimérten érintkezett. Fátyol reá!

A megérkezés napján az angol olimpiai bizottságtól semmiféle tájékoztatót nem kaptunk, mely magában foglalta volna a versenyszabályokat, a tréninghelyet, a versenyek sorrendjét és más egyéb, a versenyzőket érdeklő, szükséges tudnivalót.

A magyar vezérlő-bizottság ülést nem tartott, kivévén egy alkalommal, amikor csak egy kis házi perpatvart indítottunk el; így persze sohasem tudta sem a vezetőség egy része, sem a versenyzők, hogy milyen napirendhez tartsa magát? A reggelinél megtudtuk, hogy mikor fogunk ebédelni, az ebédnél értésünkre adták, mikor lesz a vacsora, lefekvés előtt pedig elhatározták, hogy a reggelit másnap hány órakor tálalják fel.

Az angol rendezőségnek kötelessége lett volna tájékoztató füzeteket nyomni s azokat a résztvevők részére kézbesíteni. Az ujságokból kellett kiböngészni, mely napon mily versenyek lesznek s a nap milyen órájában fogják azokat lebonyolítani.

A versenyzők a szükséges jelvényeket és belépő jegyeket még aznap megkapták. A versenyzőket kísérő és kiképző sportemberek közül néhányan – többek közt szerénységem is – jelvény nélkül maradtunk. Bizony kellemetlenül esett a dolog, mivel mint a magyar tornászcsapat vezetője: hol az egyik, hol a másik versenyző neve alatt, annak jelvényét és belépőjegyét kellett használni, hogy a tribünre mehessek.

A pályára a jelvénynyel be sem léphettem. A dolog nagyon keserített s midőn egyszer a pályára „beosonva” (egy magyar vezetőnek be kellett osonni a pályára?) egy uri ember, valami főrendező féle, tudomásomra adta, hogy ottan csak a „committee” jelvényével feldíszített bácsik mozoghatnak, elhatároztam, hogy magam fogom megszerezni az engem megillető és a belépéshez szükséges jelvényt.

Elmentem a félelmetes Laffon-hoz, aki a legnagyobb udvariassággal rögtön átnyujtotta részemre a „megszerezhetetlen” committee jelvényt.

Amit az angolok a vonatnál való megérkezésünk alkalmával elmulasztottak, azt helyre hozták azon a fényesen megrendezett banketten, melyeken az idegen nemzetek vezetőit és versenyzőit fogadták.

A londoni magyar kiállítás megtekintésére mindannyian kaptunk belépőt. Versenyzői jelvényünkkel pedig bármikor beléphettünk a franczia – angol kiállítás területére. Egy alkalommal színházjegyet is kaptunk.

Az érintkezés a külföldi versenyzőkkel igen barátságos volt. Legszimpatikusabbak a dán és norvég fiúk voltak, kik mindenkor szívesen eldiskurálgattak velünk.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Olympiádunk vezérei: Dr. Nagy Béla a M.A.C. vívóosztályának elnöke, a Keresztesy emlékverseny megteremtője Az olympiai versenyekre felvonuló dán férfi- és női csapat
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Vántus Károly Budapesten járt? Vántus Károly Budapesten járt?
Arról értesülünk, hogy a határrendőrség már hosszabb idő óta folytat...
Prológ egy Ady-esthez Prológ egy Ady-esthez
Az Ady-esték közönségében a figyelmes szemlélő könnyűszerrel...
A gabonaértékesités sulyos problémája A gabonaértékesités sulyos problémája
A gabonaértékesités nehéz problémájának égetően sürgős megoldására...
Nyílmérgek  2. Nyílmérgek 2.
3. A legveszedelmesebb nyílméreg azok, melyek elsődleges szívbénulást...
A M. L. Sz. főtitkára lemondott A M. L. Sz. főtitkára lemondott
Német Andor, a Magyar Labdarugók Szövetsége főtitkára a következő...
Budapest látványosságai: a Singer-varrógép kirakatok
A Singer-varrógépet nem kell felfedezni a nagyközönség előtt. Nincs...
Zichy, Ernszt és Sigray rendszerváltozást sürgettek vasárnap Sárvárott Zichy, Ernszt és Sigray rendszerváltozást sürgettek vasárnap...
Szikrázó napsütésben, ötezer főnyi hallgatóság előtt tartotta...
Néhány nap mulva megjelenik a borravaló-rendelet Néhány nap mulva megjelenik a borravaló-rendelet
Ma délelőtt Bornemisza miniszter aláírja az évek óta izgalommal várt...
József Attila verskötete József Attila verskötete
Csak egy pár meleg őszinte szót szeretnék írni róla, amiknek értéke,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98