Dtum
Login with Facebookk
1908 | December

Egy titokzatos bűntény

A franczi igazságszolgáltatásnak ismét nagy botránya van. Egy hisztériás nő orránál foga vezetett egy szenzácziós bünügyben nyomozó vizsgáló-bizottságot és udvarlója, sőt talán annál is többje volt neki majdnem minden hatósági személy, a ki az ügyben szerepelt, pedig valószínü, hogy éppen ő maga volt a bűnös.

 

A nagy szenzáczió hősnője Steinheilné asszony, egy május hó 30-án meggyilkolt festő özvegye, a kire most az az alapos gyanu merült fel, hogy ő tette láb alól férjét és édesanyját.

 

A gyilkosság éjszaka történt, az áldozatokat megfojtva találták ágyukban, Steinheilnét pedig megkötözve lelték meg a hálószobában, a hol jajgatva kiáltozott segítségért.

 

A gyanú először is a festőnél szolgáló Couillard komornyikra esett, a kinek tárczájában megtaláltak egy gyöngyszemet, a melyről kiderült, hogy a festő egyik gyűrűjébe való volt. A komornyik természetesen tagadta azt, hogy ő tette bele a gyöngyöt a tárczájába, de azért letartóztatták, később azonban bizonyítékok híján ismét szabadon bocsátották.

 

A vizsgálat tovább folyt, de eredmény nem mutatkozott. A hatóság már-már teljesen lemondott a bün kiderítéséről, ha Steinheilné nem nyomoz, kutat és gyanusítja meg hol ezt, hol azt. Két szemfüles párisi ujságíró vállalkozott is arra, hogy segítségére lesz az özvegynek a nyomozásban – és ez a két riporter volt az, ki végül leleplezte Steinheilnét.

 

Az ujságírók először is hirdetést tettek közzé lapjukban, melyben felhívták az at ékszerészt, a ki a gyöngyöt kivette a gyűrűből, hogy jelentkezzék – mert abból indultak ki, hogy csak szakértő kéz vehette ki a követ a foglalatból.

 

Jelentkezett is egy Souloy nevű ékszerész, a ki elmondta, hogy egy idősebb nő vitte hozzá az ékszert. Most aztán vallomásra bírták a riporterek Steinheilnét. Elmondta, hogy a szakácsnéja, Wolf Mária vitte el az ékszert.


- És ki csempészte a gyöngyöt Coulliard tárczájába? – kérdezték az ujságírók.
Erre a kérdésre már csak hosszas faggatás után vallotta meg Steinheilné, hogy Wolf Sándor, a szakácsné fia volt a gyilkos és eddig csak a tőle való félelmében nem árulta el. Wolf ugyanis, állítólag, azzal fenyegette volna, hogy ha elárulja, akkor magával rántja őt is a veszedelembe és ráfogja, hogy ő biztatta rá a gyilkosságra.

- Még egy kérdést – szólt most az egyik ujságíró – utálta ön a férjét?
- Igen, utáltam – viszonzá az asszony – de nem én gyilkoltam meg.
A vizsgálat most már uj irányba tért. Letartóztatták Wolf Sándort, a ki persze tagadta az iszonyu vádat és az egy óra hosszat tartó szembesítésnél szemébe vágta az asszonynak, hogy ő a gyilkos.

 

A vizsgálóbíró erre behivatta Steinheilné lányát, a ki már órák óta várakozott a szomszédos szobában. A fiatal leány zokogva vetette magát anyja lábához, könyörögve, hogy valljon meg mindent. De az asszony így szólt:
- Itt, a leányom előtt megesküszöm, hogy ártatlan vagyok. Wolf a gyilkos!


A vizsgálat további folyamán Steinheilnét letartóztatták, a mi óriási szenzációt keltett egész Párisban, a hol nagyon jól ismerték a valamikor nagyon szép, de ledér életű asszonyt. A letartóztatás azonban nem vitte az ügyet közelebb a megoldáshoz, mert még mindig nem lehet tudni, hogy ki gyilkolta meg a festőt és anyósát.

 

Wolf Sándor gyilkos voltában annyira nem hisz senki, hogy a vizsgálóbíró még a letartóztatás estéjén szabadon bocsátotta. Általában azt tartják az esetről, hogy Steinheilné fölbujtotta valamelyik kedvesét férjének meggyilkolására. Most tehát a bíróság Steinheilné jóbarátai közt keresi a gyilkost – s ez nem lesz valami könnyű dolog, mert a hisztérikus asszonynak igen sok gyöngéd viszonya volt.


Nagyon érdekes Steinheilné legujabb köpönyegfordítása, amelylyel – mikor látta, hogy hazudozásaival czélt nem ér – visszavonta Wolfot terhelő vallomását. Mikor a vizsgálóbíró azt kérdezte tőle, miért akarta gyanuba hozni ezt a fiatalembert, Steinheilné egykedvűen és mosolyogva azt felelte, hogy félre akarta vezetni az őt zaklató hirlapírókat s egyben szenzácziós czikkre való anyagot akart nekik adni.


A szenzácziót fokozza egy párisi ujságnak az a híre is, a melyben azzal vádolja Steinhelnét, hogy ő gyilkolta meg Faure Felixet is a franczia köztársaság volt elnökét, a ki hirtelen halt meg, éppen akkor, a mikor Steinhelné nála volt. Az ügyet akkoriban eltitkolták, tekintettel az elnök családjára, de azért széltében beszéltek róla Párisban és most ilyen végzetes gyanú formájában kerül napvilágra.


Bemutatjuk olvasóinknak Steinhelné és leánya valamint Remy-Couillard komornyik arczképét is, a kit a gyilkossággal első ízben gyanusítottak. Egyik képünkön pedig azt a házat láthatjuk, melyben a gyilkosság történt.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Steinhellné és leánya Steinhel festő komornyikja, akit a gyilkossággal gyanúsítottak A Steinhel- bűntény helyszíne
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98