A hidak őse a patak fölött átdöntött fagerenda. Évezredeken át való ékessége a hatalmas boltozott kőhid. A XIX. század egyik legnevezetesebb műszaki vivmánya ezen a téren a mi páratlan szépségü Lánczhidunk.

Fahid, kőhid és aczélhid más-más korszak alkotása. S ha gyakorlati érzék minket is a vasanyagok dicsőitésére sarkall, bizonyos poétikus tisztelettel emelünk kalapot a mult idők pusztuló alkotásai előtt.

Ujabban kő- vagy téglaanyag helyett betonból vagy vasbetonból készitik a boltozott hidakat. Vékonyabb méretek mellett is nagyobb megbizhatóság s az anyag olcsósága vezettek erre az uj rendszerre. A boltozott híd egész hosszában és szélességében ácsolt faállványzat fölött épül. Mély és sebes folyásu zajló vizekben ez nem a legkönnyebb része az épités művének.

Hidfő és mederpillér a vashidaknál alig különbözik a boltozott kőhidakétól. A szerkezet lényegét a nyílásokat áthidaló vasszerkezet alkotja. S ennél is a pillérekre támaszkodó főtartók azok, amelyekről egy vagy más tipust elnevezünk.

Három ilyen alaptipusa van ez ideig a vasszerkezetü hidaknak:

1. Gerendatartós hidak azok, amelyeknél a főtartók szabadok feküsznek a pilléreken, tehát csak függélyes nyomást gyakorolnak a támaszpontokra. Látni való, hogy e szerkezet a fagerenda-hidnak tökéletesitése.
2. Ivhidaknál a főtartó nekifeszül a pillérnek s azt nemcsak függélyesen nyomja, hanem oldalt is széttolni törekszik. Ez tehát a boltozott kőhid erőjátékához hasonlatos.
3. Függőhidnak azt a tipust nevezzük, ahol a főtart ó két végén megkötött kötél gyanánt hajli alá s a hidpálya egész súlya a kötélre van függesztve. Itt a pillér a függélyes nyomáson kívül még befelé húzó erőnek is ki van téve, sőt a láncznak parti lehorgonyzása a hidfőtömeget fölemelni és egyidejüleg befelé húzni törekszik.

A másodrendü tartók s a pálatest már nem közvetlenül a pillérekre, hanem csak a főtartókra nehezednek. Szokásos beosztás szerint a főtartók között kerezsttartók, ezeken ismét hossztartók osztják kis mezőkre a hidterületet. Ezek fölé jut aztán a talpfákon nyugvó vágány, avagy a vasbetonra ágyazott kocsitest, stb.

Természetes, hogy a pályaviselő szerkezet minden részei bármely hidrendszernél azonos elvek szerint készülnek. A híd jellege a főtartók tipusában, külső alakja azok vetületében érvényesül. Amagyar vasutak üzemében ugyszólván kizárólag gerendatrtós hidakat láthatni, és pedig igen érett, átgondolt kivitelben.

Kis nyilásokra hengerelt aczéllmezekből és szögvasakból összeszegecselt tömör tartókat alkalmaznak. Egy-egy vágányt két I alaku főtartó hord. A gerenda vége öntött aczél csuklón nyugszik s ennélfogva tervszerüen csakis függélyes nyomást gyakorol a hidfőre.

Ivhidakat a vasúti üzemben leginkább mély völgyek fölött alkalmaznak, hogy a magas pillérek épitését elkerüljék.

A függőhid széles és nagy hajóforgalmu folyók fölött rendesen olcsóbb, mint a hajók miatt igen magasan, igen nagy nyilásokkal épitett gerendatartós híd; amellett esztétikai hatás tekintetében messze felülműlja a többi vashid-rendszert.