London egyik terén egy kutya-szobor emelkedik, a melynek képét itt láthatják olvasóink.

„Valami nagy érdeme lehet ennek a kutyának” – gondolja a járókelő – „hogy az angolok így örökítették meg az emlékét! Talán valami királyfit huzott ki a folyóból, vagy ötven esztendeig hűségesen szolgálta a gazdáját!”

– Dehogy, a szegény kutyának nem az érdemeiért emelték ezt a szobrot. Hogy miért, arra a szobor felirata a következőképpen ad felvilágosítást: „Annak a nemes állatnak emlékére, a melyet a városi kórház orvosai és az egyetem tanárai a tudomány nevében halálra kínoztak.”

A szobrot az antiviviszekcziósok pártja állította fel, hogy tiltakozzék a viviszekczió, vagyis eleven állatoknak bonczolása ellen. Az orvostudomány ugyanis legtöbb vivmányát annak köszönheti, hogy eleven állatokkal kisérletezik, a végből, hogy rajtuk tanulmányozza a különféle szervek életfolyamatait. Az állatvédő egyesületek gyakran felemelték szavukat ezen tudományos módszer ellen, de hiába, mert a törvényhozások mindenütt belátták, minő hasznot hajthat a viviszekczió az emberiségnek.

A minap a viviszekczió-párti orvostanhallgatók tüntetést rendeztek ez ellen a szobor ellen, a melyről azt állítják, hogy az orvosok becsületét sérti. A tüntetés igen sok lármás jelenetre adott alkalmat, a diákok össze akarták rombolni a szobrot, a melyet végre a rendőrségnek kellett megvédenie. Heves küzdelem támadt az orvostanhallgatók és a rendőrök közt, a kik végül több tüntetőt letartóztattak.

A szegény kutya sohse gondolt volna arra, hogy miatta még utczai háboruságok is lesznek London utczáin!