Rath német szolgálaton kivüli követségi tanácsos, a ki legutóbb a londoni német nagykövetség tagja volt, a „Tag” czímű berlini ujságban rendkivülien érdekes czikket közöl. Ha Rath leleplezései megfelelnek a valóságnak, úgy a magyar és osztrák diplomáczia sulyos választás előtt áll. Eduárd angol király ugyanis, Rath szerint, azon fáradozik, hogy megbontsa a magyar-osztrák-német szövetséget és a monarchiát angol-franczia-orosz ententehoz leendő csatlakozásra birja. Ezért ellenértékül Olaszország balkán-félszigeti törekvéseinek háttérbe szoritását, valamint a magyar-osztrák keleti politika czéljainak biztosítását helyezi kilátásba. Nagyon kivánatos volna, hogy diplomácziánk föladata magaslatán álljon ezen nehéz órában. Rath szenzácziós czikkének tartalma berlini táviratunk nyomán itt következik:

A szerző czikkének elején azt a meglepő leleplezést közli, hogy a konzervativ-unionista kabinet, a melyet Eduárd király 1901-ben trónralépése alkalmával átvett, melegen ajánlotta Angliának a hármas-szövetséghez és különösen Németországhoz való csatlakozását, miután Chamberlain már 1899-ben, tehát három évvel a hires Krüger-féle távirat után pozitiv formát adott annak a kivánságnak, hogy Anglia és Németország gyarmatbirtokuk tekintetében egymással megegyezzenek. Ez a barátságos hajlnadóság még nagyobb mértékben és még preczizebb formában jutott kifejezésre Anglia részéről, a mikor a több évi betegség után Angliába visszatért Hatzfeld gróf az erre vonatkozó tárgyalást megkezdte, de a gróf hirtelen visszahivása és nemsokára bekövetkezett halála véget vetett ennek a tárgyalásnak. Az angol-német szövetség meghiusult, a minek talán Németország volt az oka, a mely nem akarta elfogadni az Anglia által ajánlott védő ás támadó szövetséget, de talán az is, hogy a német kormánynak figyelembe kellett vennie az épen akkor folyó bur háboru által fölizgatott német közvéleményt.

Az angol miniszterium ebből a kudarczból levonta a következményeket s igyekezett kijutni a splendid isolationból s a kettős szövetséghez való csatlakozást kereste, a mely az angol királynak reváli látogatásával meg is történt. Von Rath követségi tanácsos azt mondja továbbá, hogy Curzon volt indiai alkirály az az ember, a ki hivatva van arra, hogy az angol politikában vezető szerepet játszszék. Curson lord ezelőtt néhány esztendővel mint magánember Berlinben járt s ekkor azt a kivánságát fejezte ki, hogy illetékes körökkel érintkezésbe lépjen; ezzel a kivánságával elutasitották. Curzon már most részletes tervet dolgozott ki Anglia keleti politikájáról; ezt a tervet előterjesztették a királynak, a ki csakhamar hozzá is járult.

Von Rath egy barátjáról, a ki ezt a memorandumot elolvasta, a következőket hallotta:
- Curzon terve, hogy a közeli Kelet-Európát Oroszország, Francziaország és Anglia között Magyarország-Ausztria érdekeinek bizonyos figyelembevételével, de Németország teljes kizárásával föloszszák. A memorandumnak ez a főpontja és a fölosztás teve európai Törökországra, Kis-Ázsiára, Arábiára és Perzsiára vonatkozik. Angliának az az érdeke, hogy közvetetlen és független szárazföldi összeköttetést létesítsen Indiával.

Arábia és Mezopotámia protektorátusát Anglia kapná meg s ezzel módjában lenne, hogy Egyiptomból Perzsiába vasútat épitsen; Perzsia és India között az angol befolyás alatt levő Beludzsisztánon át menne a vasút tovább. Ily módon valósitanák meg Curzon lord alapgondolatát. A fölosztásnál Francziaország a Szirián való protektorátust kapná meg, Oroszországnak pedig szabad kezet engednének a Boszporuson, a hol Anglia lemondana a hagyományos régi tengerszoros-politikáról. Magyarország és Ausztria érdekei azáltal nyernének kielégitést, hogy kiterjesztené hatalmi körét Szalonikiig. Olaszországnak Illyria (?) jutna osztálrészül, balkán-félszigeti tervei különben nem vétetnének figyelembe.