Hajdú vagyok

Nem hajlongok, nem bókolok,
Férfikezet nem csókolok:
Hízelegni nem szeretek,
Erőszaknak gátat vetek.
Szívem, lelkem tisztán ragyog.
S magam lábán
Büszkén állván
Hajdú vagyok!

Hazám jogát meg ne bántsák!
Lobogóját le ne rántsák!
Mert ha teszik, jaj lesz nékik!
Meglátják a világ végit,
Hej a magyar keményen fog
Két kezével
Avagy féllel...
Hajdú vagyok!

Rongyot rongynak, roszat rosznak
Mondok, - akár megkínoznak.
S azt, a mire jussom vagyon,
Azt holtomig ott nem hagyom.
- Már ilyenek a magyarok, -
Csak kivárom,
Csak kijárom,
Hajdú vagyok!

Szeretem a fehér népet,
Azt a magyart, forrót, szépet.
Karjaim közt megenyhüljön,
De nyakamra az se üljön,
Szolga lenni nem akarok,
Vagy kibékül,
Vagy megkékül, -
Hajdú vagyok!

Mézes szóval sohse élek,
Nem mondom el, a mit érzek.
A ki magyar szivem lakja,
Ugyis tudja, eszemadta.
Szivet szivért mindig adok,
S hozzá mérem
Csontom vérem...
Hajdú vagyok.

Gróf Zichy Géza