Koczák serétezése
A „Magyar Földmivelés”-ben írja K. A. ezt a sertéstenyésztőknek figyelmébe való czikket:
A gazdaközönségnek, főleg a kisgazdának egyik legfőbb jövedelmi forrását a sertéstenyésztés képezi, minthogy a sertés szapora és eltartása különösen a nyári időben elég olcsó.
Eltartja a kisgazda nyári időben a legelőn, vagy a hol, mint az erdélyi részen kevés a legelő, a kertjéből kigyomlált burjánon, luczernán s más földi takarmányon, úgy hogy értékes takarmányt és szemest alig fogyaszt késő őszig. Természetes, hogy ilyen takarmányozás mellett a sertés csak él, de fel nem hízik.
A sertést a hízlaláshoz elő kell készíteni.
Nem elég annak a jó és bő, de természetesen okszerű takarmányozás, mert jol tudjuk, hogy úgy a kan, mint a kocza bizonyos koron túl erős nemi izgatottságnak van kitéve, a mi nagyon is hátráltatja a hízását, sőt sokszor egyáltalán fel sem hízik.
A kan kiherélése igen egyszerű, azt körülbelül minden kanász végzi, hiszen a sertés nem is nagyon kényes ezen operáczióval szemben. Körülményesebb a koczák u. n. meskárlása. Ez sem oly rendkívüli dolog azonban, hogy keresztül vihető nem volna. Az operáczió nehézségétől eltekintve károsabb következményekkel jár, a mely károkat eléggé érzi is gazdaközönségünk.
A sertéseknek legveszedelmesebb betegsége a sertésvész, a melyet a 90-es években történt behurczolása óta elfojtani a legerélyesebb intézkedésekkel sem tudunk. Gyogykezeléséről, legalább is sikeres gyógyításáról ez idő szerint szó sincs. A legfontosabb, a mit tehetünk a betegség elfojtása iránt az, hogy a fertőzött udvart, vagy ha járványos a betegség, a fertőzött községet zár alá helyezzük a fennálló miniszteri rendelet értelmében, hogy tovább ne hurczolják. Ebben az intézkedésben még a műveltebb közönség is sérelmet lát, azt hiszi, hogy ez a forgalmi korlátozás a közönség kárára van s eleget is szenvednek érte a végrehajtó közegek. Ezt azonban itt nem fejtegetem.
A zárlat és forgalmi korlátozás be nem tartásán kívül udvarról-udvarra, sőt faluról-falura a meskárlók hurczolják el a betegséget. Ezek a meskárlók laikus emberek, a kik gyakorlati úton elég ügyességet és jártasságot szereznek, úgy hogy aránylag igen kis százalék hull el az általuk megoperált sertések közül. Az állatorvosok a meskárlással a közönség bizalmatlansága és más ugyancsak a közönség hibája miatt nem igen foglalkoznak. A helyesebb pedig az volna, ha ezen operácziót is az állatorvossal végeztetnék, minthogy egyúttal a fertőző betegségek elhurczolásától is megóvnák a gazdaközönséget.
Magyar gazdáink számottevő veszteségének elkerülése végett egy igen egyszerű és már általam is kipróbált eljárást ajánlok itt, a melylyel úgy a sertésvész elhurczolásának veszélyétől menekülnek meg, mint azon károktól, melyeket a meskárlás miatt történt elhullások okoznak és egyúttal azt is megtakarítják, a mit a meskárlóknak fizetnek.
Az a czélja a meskárlásnak, hogy a kocza könnyebben kifejetve, ne rühessen.
Ezt igen egyszerűen elérjük az által, ha a rühető kocza méhébe 5-6 szem apró, nyulseretet helyezünk. Ez részben sulyánál, részben pedig reflex úton a vemhesség érzetét váltja ki, úgy hogy a rühetés elmarad és a kocza mindvégig nyugodt lesz. Orvosi fejtegetésbe nem bocsátkozom, nem fejtegetem a serétezés okát, ellenben elmondom az eljárást, a mit bárki is igen könnyen elvégezhet.
A kisebb tenyésztő kevés sertést is hízlal, tehát könnyen megfigyelheti, hogy mikor rühet a koczája.
Rühetéskor (a rühetés jelét mindenki ismeri) a méh nyitva van, oda 5-6 szem serét behelyezhető, ha a kocza hátsó testrészét (álló helyzetben) felemeljük és az előzőleg megolajozott serétet beengedjük. Az súlyánál fogva bejut a méhbe. A méh ezután ép úgy, mintha a megtermékenyítés megtörtént volna, elzáródik s utána a sertés teljesen megnyugszik.
Nagyobb nyájnál nem leshetjük, hogy melyik kocza mikor rühet, de különben is az a czél, hogy az egész hízásba fogott állomány egyöntetűen hízzék. Ennek keresztülvitelére is egyszerű az eljárás, mert vannak serétező készülékek.
Az eljárás a következő.
A cső végén megolajozzuk és óvatosan bevezetjük a méhbe azon sertéseknél is, a melyeknél a méh zárt, vagyis amelyek nem rühetnek. Ekkor a csövön át 5-6 szem előzetesen megolajozott serétet eresztünk a méhbe s miután a fémpálczával meggyőződtünk annak bejutásáról, az eszközt kivesszük. A sertést itt álló helyzetben hagyjuk, a hátsó testrészt kissé megemeljük.
Tehát igen egyszerű és még ha állatorvos végzi is, tetemesen olcsóbb eljárás ez, mint a meskárlás, mert elhullás nem történhetik, a sertésvész behurczolásának veszélye nem fenyeget, hiszen az eszköz egyszerű és könnyen fertőtleníthető, kifőzhető (sterilizálható) s a magyar takarékos ember, maga is végezheti.
Több ízben volt alkalmam ezen eljárást úgy eszközzel, mint a nélkül végezni és az eredményt megfigyelni. Minthogy a hatást teljesen elértem, az elmondott okok miatt mint jól bevált egyszerű eljárást a gazdaközönség figyelmébe ajánlom.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!