Tudományos világunkban talán senki sincs, a kit tehetségének természete annyira hivatottá tenne tudományos problémák népszerű formában való tárgyalására, mint Alexander Bernát. Világos látás, sokfelé kiterjedő s az agyban világosan elrendezett ismerettömeg, alkalmazkodni tudás az olvasó vagy hallgató felfogó képességéhez, az előadás egyszerű, tárgyias, átlátszó világossága teszik érthetővé, hogy irott munkáin kapva kap, különféle intézményekben tartott szabad előadásaira pedig tódul a közönség.

S nyilván ez lesz a sorsa új könyvének is, mely a Művészet, a művészet értékéről, a művészeti nevelésről czímet viseli. Rövidebb, de pedánsabb czímbe összefoglalva ez a tartalmas, szép kis könyv bevezetés a művészetbe; azokat az érintkezési pontokat fogja meg, melyek a művelt ember és a művészet között vannak s ezeken akarja ezt a viszonyt bensőbbé fejleszteni.

Ezen a nyomon tárgyalja az eszthetikai alapproblemáit: a művészet és a kritika, az eszthetika és a műtörténet viszonyát, a gazdasági szempontoknak a művészetre való hatását, nevelési rendszerünknek a művészetre való káros vagy hasznos hatását, a modern művészet érzékiségét, a l’art pour l’art kérdését, s ezzel az alapvetéssel hatol be a művészet kérdésének gyökereibe: a művészet keletkezésébe, a valósághoz, az élethez, az egyéniséghez való viszonyába.

Kiemeli a rajz s a rajztanítás fontosságát a művészi nevelésben s azokat a többi tényezőket, melyeket mint a művészi érzék előmozdítóit szokás emlegetni. Az utolsó fejezet aztán összefoglalja az alapkérdéseket. Az egész munka kisebb czikkek gyűjteménye, de teljesen egységes: egy önmagával és tárgyával tisztában levő, az írói formákon föltétlenül uralkodó írónak egységes világfelfogásból fakadt műve.

Minden sorát a tárgy szeretet melegíti meg, a mely mindig átérzik a mű nyugodt, tárgyszerű tónusán. Népszerű művészi irodalmunkban nem ismerünk könyvet, a mely annyira alkalmas volna a művelt közönségnek a művészet iránti érdeklődését öntudatossá tenni és táplálni. Kiállításra is finom, izléses, alkal