Az utóbbi időben gyakrabban nyilvánosságra kerültek olyan ügyvédi honoráriumok, a melyek a teljesített munkával sehogy nem állanak arányban, ellenben azt a látszatot keltették, hogy az ügyvéd személyi súlyát és befolyását kellett a kliensnek búsásan megfizetnie; a biróságok ellenben igen alacsonyan értékelik a fiskális munkáját, a mi állandó panasz tárgya ügyvédi körökben.

A két véglet fölkeltette az igazságügyminiszter figyelmét is, a ki most a következő leiratot intézte a budapesti ügyvédi kamarához: „A biróságoknak az ügyvédi díjak megállapítása tárgyában követett gyakorlata ellen panasz merülvén fel, megfontolás tárgyává tettem, hogy a felmerült bajok orvoslása végett nem kellene-e ügyvédi díjszabást megállapítani.

Különösen két kérdést kell megfontolni az ügyvédi díjszabás megalkotásánál.

Az első kérdés az, hogy a díjszabás mindenféle ügyvédi munkára vonatkozzék-e bizonyos minimum és maximum megállapítása mellett és a perben az egyes perszakok figyelembe vételével, vagy pedig csak az átlagos értékelést megengedő, egyszerű és gyakran előforduló ügyvédi munkálatokra szorítkozzék-e.

A második kérdés pedig az, hogy az egész díjszabás törvénybe foglaltassék-e vagy pedig a törvény csak a fontosabb elveket szabályozza-e, egyebekben pedig, különösen a díjtételek megállapítására, a helyi különbségek megtételére stb. felhatalmazást adjon-e a rendeleti szabályozásra.

Mielőtt e kérdésben állást foglalnak, felhivom az ügyvédi kamarát, hogy erre vonatkozó véleményét velem mielőbb közölje."