Ez év augusztus havában csöndben, észrevétlenül átsiklottunk egy nevezetes jubileumon, amely pedig valóban nagy jelentőségű. Arról van szó, hogy ebben a hónapban mult ötven esztendeje annak, hogy letették az első transatlanti kábelt, helyesebben, hogy befejezték a lerakását annak az első tengeralatti kábel-összeköttetésnek, a mely Európát összekapcsolja Amerikával.

Amerika és az európai kontinens e nagy dátumig tulajdonképen mérhetetlen távolságban volt egymástól, mert napok, sőt hetek kellettek ahhoz, hogy egymással érintkezhessenek. Eladdig csak a többé-kevésbbé bizonytalan és viszontagságos, mindig hosszadalmas meg primitiv hajóközlekedés volt az összekötő kapocs az új és az ó-világ között és csak a tengeralatti kábel hozta e két világrészt egymáshoz közvetlen közelségbe, sőt valósággal percznyi távolságra. És igy Amerika felfedezésének igazi gyakorlati haszna, kulturhistóriai jelentősége az emberiség fejlődésében voltaképen e nagy dátumtól kezdődik.

A mult század ötvenes éveiben már jól ismerték az elektromosságot és az elektromos erő útján való táviratozást, sőt Siemens már megtalálta a guttaperchában azt az anyagot is, a melylyel a vízbe sülyesztett táviróvezetékek elszigetelhetők. És mikor Amerika és Európa tengeralatti táviró-vezetékkel való összeköttetésének terve felmerült, a már meglevő kutatások és találmányok felhasználásával, a fantázia birodalmából a gyakorlati életbe, a valóságba vitte át William Thomson, Cyras Field és John Pender a gigászi tervet.

Külön társaság alakult e czélra és már az 1857-ik esztendőben megkezdődött a tulajdonképeni első transatlanti kábel lerakása, a mely Angliát és Amerikát volt összekötendő Valentina (Irország) és Neufoundland partjai között. De a mikor az első kábelhajó, az Agamemnon, értékes terhével még a fele útján sem tartott és a teljes hosszúságú 3000 kilométer hosszú kábelből még csak 720 kilométernyi volt lerakva, a vezeték önsúlyától kettészakadt és egyik vége a nagy munka vezetőinek kétségbeesése közben a tenger mélyébe zuhant. A tenger itt közel négy kilométer mélységű volt, úgy, hogy itt a kábelt újra felemelni és az összeköttetést létesíteni, teljes lehetetlenség lett volna.

De a transatlanti kábel-társaságot e balsiker nem csüggesztette el és már a következő esztendő, azaz 1858 július havában ismét megkezdődött a kábelek lerakásának nemes czélokat szolgáló nagy munkája. Ekkor azonban már nem csupán az Agamemnon, hanem egy másik kábelhajónak, a Niagarának fedélzetéről is folyt a kábelek lerakása, még pedig egy és ugyanazon időben.

Az egyik hajó Európában, a másik hajó Amerikában kezdte meg a nagy munkát és a tengeri út közepén találkoztak, ahol a két kábel végét összekötötték, majd az egyik hajó Európa, a másik Amerika felé indult el és az ellenkező partok felé igyekezve, rendívüli óvatosság és elővigyázatosság mellett a tengerbe sülyesztették értékes rakományukat. Az Agamemnon érkezett először a parthoz és Irországban, Valentinában nagy ünnepségek és ágyudörgések között révbe futott már, a mikor még a másik kábelhajó, a Niagara messze állott nagy feladatának befejezéséről.