Olvasóinkkal már több ízben ismertettük a „mennyek fiá”-nak temetése alkalmából szokásos czeremóniákat, a melyek részint tele vannak minden elképzelhető babonával, másrészt több évezred hagyományait tükröztetik vissza.

Noha a kínai császár – mint ismeretes – már két hónap előtt halt el, a tulajdonképpeni temetése csak a közelmultban ment végbe. A halott császárt ugyanis ideiglenesen eltemették, illetőleg átszállították egy ideiglenes kriptába, a nagy, ünnepélyes és szertartásos temetést azonban most nemrégen tartották meg.

Csak maga a hordozható ravatal heteken át készült és a mikor készen volt, előbb néhány száz kisfizetésü hivatalnoknak parancsolták meg, hogy álljanak a ravatalra kipróbálandók: vajjon elég szilárd-e? (Valószínüleg ugy gondolkoztak a bölcs főméltóságok, hogy ha leszakad a ravatal a hivatalnokok alatt, az nem baj; ellenben kellemetlen volna, ha a halott kínai császár és a herczegek sulya alatt roppanna össze.)

Most aztán elkészült minden, készen lettek a különféle babonás próbákkal, megkérdezték az elhalt császárok lelkeit, hogy mi legyen, hogy legyen, kihírdették a halott császár tulvilági üzenetét (mert Kínában még ilyesmi is szokásos), azután pedig megtartották az ünnepélyes temetési menetet, a mikor a halott császárt kiemelték az ideiglenes kriptából és átvitték a császárok sírjába.

A császári ház nagyszámu herczegei, főméltóságai s az összesereglett alkirályok, mandarinok stb. kisérték utolsó utjára a halott kínai császárt. A képünkön látható fehér gombakalapu férfiak mind kínai herczegek, a +-tel megjelölt a kormányzó herczeg.