A gépírókisasszony után most a doktorkisasszony következik: az ügyes irók már aprópénzre váltják azokat a nagy témákat, melyeket a mai élet fölvet, mielőtt az igazi irók hozzájuk tudnának vagy mernének nyúlni.

Szomaházy István, miután az irógépes kisasszony megható történetén alaposan kitapasztalta, mi kell a publikum olcsó, de népes tömegeinek, vagyis mik azok a könnyű, de született irónak elviselhetetlen önmegtagadást kivánó fogások, a melyekkel nagy fáradság és a képességek fölösleges pazarlása nélkül lehet nagy olvasóközönséget szerezni, most az orvoskisasszony problémáját oldja meg azzal a szeretetreméltó könnyedséggel, a mely munkájának különösen újabb időben egyik legjellemzőbb vonása.

Dr. Kaposi Márta a róla elnevezett regényben jól van beállítva: anyja egy szép, csábitó, ostoba és szeszélyes operett-primadonna, apja (persze nem törvényes apja) az a bizonyos gavallér, nagylelkű és képtelenül gőgös főúr, a kit az efféle olcsó regények révén az első bemutatkozásnál mint régi ismerőst üdvözlünk.

Maga Márta meglepő harmóniában egyesíti magában a csodálatos orvosi tudást és szorgalmat s a férfiui jellemet a libalegelőre való szentimentalizmussal. Nagyon jól tudja, hogy az izgékonyabb olvasókra roppantul hat az ilyen kemény jellemnek könnyű ellágyulása a szerelem tüzében, aztán a hősies lemondó pót – ebben az esetben Márta egy elhúnyt barátnőjének özvegyen maradt urába szerelmes, tehát e férfiú öccséhez megy nőűl, minden szerelemnek elvi alapon való kizárásával – nem csoda, ha szivesen feláldozza természettudományi világnézetét, csak hogy az irójának meglegyen az a sikere, a melyet megérdemel.

Néha megzavarja ezt a hatást az, hogy Szomaházyban olykor önkénytelenül fellázad egy pillanatra az igazi iró s egy-egy helyes megfigyelésre, elmés ötletre csábítja, pedig az a publikum, a melynek dolgozik, az effélét nem igen szereti.

Mi azonban az ilyen pillanatoknak örülünk, mert azt látjuk belőle, hogy az iró maga sem kivánja komolyan, hogy a mit csinál, egyébnek tekintsük, mint tömbegfogyasztásra szánt iparczikknek. És elvégre, mikor a nők sorban elfoglalják előlünk, férfiak elől a hagyományos életpályákat, nincs abban kivetni való, hogy aztán egy férfi visszaadja a kölcsönt és a Marlittok eddig majdnem kizárólagosan női birodalmába tör be.