A szultánnak a hadsereghez és a haditengerészethez intézett manifesztuma igen hazafias és vallásos hangu. A manifesztum hangoztatja, hogy a szultán mint első alkotmányos uralkodó lépett a trónra és mindenkor a seriátusi törvény védője lesz, annál is inkább, mert a tövények elve az alkotmányosság. A szultán igéri, hogy mindent elkövet a haza hírnevének növelésére. A hadsereg fejlesztését fogja szem előtt tartani és méltó utóda lesz nagy elődeinek. Szigorú fegyelmet követel és utal arra, hogy a mig a hadsereg rendben és fegyelemben teljesítette a kötelességét, a birodalom ereje rendíthetetlen, dicsősége mérhetetlen volt. A mikor a fegyelem lazult, a birodalom majdnem rombadőlt. A szultán igéri, hogy mindent elkövet a haza hírnevének növelésére. A hadsereg fejlesztését fogja szem előtt tartani és méltó utóda lesz nagy elődeinek.

 A szultán eskü mellett fogadja, hogy haláláig hű marad az alkotmányhoz és végül emlékeztet azokra a szíves kötelékekre, a melyek őt, mint a hadsereg fejét ahhoz fűzik. A hadsereg az övé, és ő a hadseregé. Mahmud hadtestparancsnok a hadügyminisztérium előtt olvasta föl a manifesztumot a csapatok előtt, a melyekre az nagy hatást tett. Fölolvasták a manifesztumot a tengerészkatonák előtt is.

Abdul Hamid levéltárának átkutatása nagyon meglepő dolgokat derített ki. Abdul Hamid minden jelentést, midnen czédulát, minden nyugtát iktatott és így megállapították, hogy a volt szultán az ottomán banknak nem rég megszökött igazgatója által Konstans franczia nagykövetnek kétezer, Szinovjev orosznagykövetnek pedig ezer török fontot fizetett hónaponkint. A török korány erről azonnal értesítette a franczia és orosz kabinetet, a melyek nagykövetüket már visszahívták. A török korány megállapította továbbá Tevfik basának és Izmail Kemál albán vezérnek kétszinű szerepét. Az utóbbi az Abdul Hamid által szétosztás végett rábizott pénzzel megszökött.