Tátrafüred. junius 11-én.

Szerencsésen bevégeztük a tátrai turát, amely korántsem volt olyan borzasztó, amint hittük. A galiciai utak ugyan a sok bukkanó miatt veszedelmesek, de a rettegett éles kavicsolást csak szórványosan láttuk.

A Tátrában az ut vége felé utolért az eső és bőrig megázva értünk szállodánkba, ahol azonban csak a vacsora híre várt. A legtöbb kocsi megállás nélkül tevén meg az utat, utasaik alig ettek valamit utközben s így korgó gyomorral vártak a kitüzött vacsoraidőig. A vacsoránál igen hízelgő nyilatkozatokat hallottunk a magyar fogadtatásról, amelylyel még mi is meg voltunk elégedve. A határhíd magyar zászlókkal pompásan fel volt díszítve és rajta tul lelkesült tömeg üdvözölte az átvonuló automobilistákat.