A mikor Abdul Hamid megbizonyosodott róla, hogy életét veszedelem nem fenyegeti és hogy elszállítása ellen mit sem tehet, beleegyezett és ismét visszanyerte önuralmát. Abdul Hamid, a mikor a pályaudvaron polgári ruhában megjelent, nem látszott levertnek. Emelt fővel járt és jókedvűen beszélgetett a jelenlévőkkel. Tizenegy gyönyörű háremhölgy utazott vele, kiknek a volt szultán előzékenyen segített a beszálláskor. Vele utazott továbbá Abdul Rámin herczeg és egyik legifjabb fia, valamint két eunuk. A vonatban csak két kocsi volt. A hölgyeken meglátszott, hogy valamennyien sietve öltözködtek és csak félig, vagy egyáltalán nem voltak fátyollal takarva. A podgyász csak néhány sürgősen összeszedett csomag volt, melyben pénzt és értéktárgyakat sejtenek.

A szultán elszállítására Husszein Husszni tábornok, az operáló hadsereg főnöke és Gálib ezredes ügyeltek föl. Két katonatiszt és tizenhat csendőr kisérte a vonatot. Abdul Hamid elszállításakor az itteni alsóbb néposztálynak és a mohamedán papság egy részének a szultán iránt való kedvező fölfogása is hozzájárult, mert attól tartottak, hogy e fölfogás a helyzet megváltoztatására irányuló kisérletet támaszt, a mi nyugtalanságot kelthetett volna, úgy hogy tartósan rendkívüli intézkedésekre lett volna szükség. Ezt az aggodalmat bizonyítják különböző katonai intézkedések, melyeket az elszállításkor tettek, valamint az a körülmény, hogy a hivatalos helyek még másnap is tagadták a szultán elszállítását.

A fogoly szultánt vivő vonat huszonegy órai út után 28-án éjjel érkezett Szalonikiba.
Abdul Hamid utazása Konstantinápolyból idáig minden inczidens nélkül ment végbe. Abdul Hamid nagyon levert és fáradt volt. Úgy látszott, mintha a legutóbbi események hatása alatt szenvedne. Egészsége megrongáltnak látszik. Az utazás folyamán többnyire gondolataiba volt merülve vagy félig aludt. Nem kívánt sem ételt, sem italt és csak egy pohár vizet ivott. Az őt kisérő csendőrök egy része álruhában lévő tiszt volt.