A tolvaj, a betörő ellen, a ki vagyononkból (ha van) ki akar forgatni, a ki titokban, orozva kerül meg és észrevétlenül dézsmálkodik a lakásunkban, védekeznünk kell. Ez persze igen szép elv, annál is inkább, mert ennyivel tartozunk önmagunknak, hogy ha valamiket nagy bajjal megszerzünk, akkor legalább igyekezzünk azt megőrizni, ha nem is magunk, de – örököseink számára.

Csakhogy, mint ismeretes, a jószándék maga nem elégséges. Tolvajt, betörőt jószándékkal el nem fogunk, ki nem nyomozunk. Viszont nem ülehtünk folyton a lakásunkban, vagy nem leskelődhetünkajtónk mögött, hogy nyakon csipjük azt, a ki orozva jön be hozzánk.

Ezért érdekes a kleptográfnak elnevezett készülék. Ez a készülék ugyanis leirja, lerajzolja, lefényképezi a tolvajt. Rendkivül elmés a szerkezete, a mint ez nagyjában képünkön is látható.

Villamos készüléket látunk magunk előtt, a melyet rendszerint olyan helyen rejtünk el, a hol értékeinket tartjuk. Hogy mikép kell ezt a készüléket elrejteni? Ez kinek-kienk a lakásberendezésétől függ.

Elég az hozzá, hogy miután a szerkezet titkát csak a tuladonos ismeri, mikor eltávozunk, beállitjuk a villamos készüléket ekkép, hogy bárki idegen is tolakodjék a lakásunkba, a különféle helyeken elrejtett csengők egyszerre megszólalnak, ugyanakkor a fényképezőgép tárgylencséjének fedőlemeze leesik, a tolvaj ijedtében meghökken s a gép ekkor lefényképezi.

Persze a fényképezőgép oly kicsiny, hogy azt kényelmesen el lehet rejteni, a hol a betörő nem is sejti. A tolvaj, betörő el fog illanni a zajra, csöngetésre, de becses elárult alakja már meg van örökitve.