Két Kossuth-szobrot lepleztek le október 4-én: a 60-dikat s a 61-diket, az egyiket Budapest közvetlen szomszédságában, Erzsébetfalván, a másikat a szatmármegyei Szinérváralja községben. Az előbbinek a leleplezése ünnepiesebb volt, mert Kossuth Ferencz is megjelent néhány függetlenségi párti képviselővel. Az erzsébetfalvai szobrot, a mely Füredi Rikárd műve, a községháza előtt levő nagy téren állitották föl.

Az ünnepi beszédet Keller István képviselő mondotta majd Kossuth Ferencz beszélt. Beszédében a többi közt ezeket modnta: - Azt mondotta édes atyám egykor, hogy a mikor ő nem lesz többé, sirjából messzebb fog elhallatszani a hangja, mint a hogy elhallatszott életében. Igaza volt az ő próféta-szellemének, mert most az ő hangja megszólal minden magyar ember szivében. Ez a hang bátorít minket, ha csüggedünk: reményt, hitet és erőt ad küzdelmeinkben és bölcsességre is int, mert ő volt az, a ki azt a nagy igazságot hirdette, hogy áldozzunk föl mindent a hazáért, csak magát a hazát nem. Ezután megkoszoruzták a szobrot. A függetlenségi párt koszorúját rövid beszéd kiséretében Hoitsy Pál alelnök tette le. – A szinérváraljai ünnepélyen Földes Béla, a kerület orsággyűlési képviselője volt az ünnepi szónok. Koszorút a főrendihz, a képviselőháza, a vármegye, a függetlenségi pártkör és több társaskör küldött.