Él Szolnokon egy százöt éves asszony, özvegy Morgenstein Ignáczné. Kilencz esztendeje ágyban fekszik, magával tehetetlen, de egyébként látása, hallása és szellemi tehetsége, valamint étvágya kitünő.

Az agg asszony Magyar-utczai, magával egyidős nádfedelü parasztháza egyik szobájában tölti friss szellemi erőben napjait.

A ház már roskadozik felette, sőt összeomlással fenyeget. Hozzá az agg asszony háza az Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókja palotájának telkére dől, s a bank drága pénzt ígért már többször a házért; de özvegy Morgenstein Ignáczné, családjával szemben is hajthatatlan.

Nem adja oda a házat aranyért sem. Ott akar meghalni az ő vele egykoru nádfedeles házában. Mindig lehalt férjére gondol, a kit nyolczvanöt éves korában ért utól a halál ugyanabban a házban.